Tücsök és bogár - 03 -

Hogy mi ez itt? Képek szöveggel, de azon belül besorolhatatlan. Szóval tücsök és bogár.
Direkt azért vettem egy fényképezőgépet, hogy mindig velem legyen a zsebemben.
Már persze csak azért, ha látok valamit, egyből le tudjam kapni. És én látok is...

Falusi vurstli. Mondjuk le nem mennék a kedvéért vidékre, de nem is kell.
Itt lőttem a képet a szomszédban, mégpedig a Népstadionban.
Állítólag valami rendezvény volt, csak érdeklődés nem.

Koronázási akác. Ilyenből fonták Krisztus koronáját. Se távolról, se közelről nem egy barátságos
növény! Egyszer felmásztam egy ilyen fára. Létráról. Felfelé észre sem vettem, csak
mikor lefelé nem akart engedni, akkor jöttem rá, hogy éppen hol vagyok.

Annyira egy borzasztó szerelés, hogy így elsőre csak találgatni tudok. Akár még egy egyszerű
rádió is lehet. Csak melyik végét dugjam a konnektorba? Ha egyszer odajutok, kipróbálom.
Kemény ezreket kértek érte a zsibvásárban. Piac végén egyszerűen elhoztam a földről.

Szó nincs róla, hogy lomtalanítás lenne. Ráadásul nem is nomád környék, hanem a Stefánia!
Ez itt egy teljesen jó állapotú kétajtós szekrény. Mondjuk ha nekem kell vinni, én is leteszem.

Kihalt városliget. Gyermekkoromban itt akkora élet volt, hogy nem lehetett
úgy elrúgni a labdát, hogy valakit el ne talált volna. Most meg...

Azért annyira nem meredek itt az út, hogy be kelljen szarni!

Meglettek a tettesek.
Legalább történik valami a ligetben.

Huszárokat fényképező hölgyet fényképező huszárt fényképeztem.

Az jutott eszembe... Szóval volt letéve pár szerszám innen kissé jobbra.
Felkapok egy lapátot, s egy hatalmasat csapok vele a ládára, amin a menyecske ül.
Ha bántani akar, majd megvédem magam a lapáttal. Ha megijed, akkor pedig megvigasztalom.

Mekkora lufi!

Újabb totális halott kép a Városligetről. Ez itt a KRESZ park oldalról nézve.
Itt régen akkora élet volt, hogy meg kellett várnunk a sötétedést, hogy
hazahúzzanak a kiskölkök a mamájukkal, hogy motorozni tudjunk.

Kerítésből kinőtt fa az udvarunkban. Itt biztosan csak annyi vizet kapott, amennyi esett.
Mert hogy a téglakerítés nedvességtartalma kétméteres magasságban igen alacsony.
Bezzeg ha pátyolgatnám? Öntözném? Széltől is óvnám? Már rég kirohadt volna!

Motorkocsi fordító a Keleti pályaudvar végében.

Ennek a képnek külön története van. Egy telefonkábelt kellett felvinni a földszintről a másodikra.
Helyszín a Százados úti kenyérgyár. Körbe, úgy értem szobából ki a folyosóra, fel két emeletet,
majd szobába be. Ez nagyon hosszú lett volna. Ezért kollégáim azt találták ki, hogy falon ki,
majd falon be, s pár méter kábelből néhány perc alatt meg is vagyunk. Mondták, hogy
szögeljem fel a kábelt a falra, hogy ne lógjon. Azt viszont nem mondták, hogy az
épületen kívüli részt, pláne két emelet magasságban, azt nem kell. Én még
tanuló voltam, csináltam amit a mester mondott. Létránk nem lévén
mentem felfelé serényen a villámhárító drótján, s kopogtam be
a szögeket. Isten nyugosztalja, mikor szegény Dobos Matyi
meglátta, hogy lábam rátekerve lógok a villámhárítón
két emelt magasban, szóval innentől kétszer is
meggondolta, hogy milyen utasítást ad.

Néha csak úgy véletlenül megmaradnak dolgok.
Ez például egy rettenetesen retro lámpa.

Ha nem tudnám, hogy ez a Városligeti csónakázó tó, magamtól rá nem jönnék!

Ez itt egy híd, csak nem úgy néz ki.
Azóta már el is bontották.

Ez meg egy szép kacsa.

Ha valami rendezvény van a ligetben, az egyben azt is jelenti, hogy azonmód megjelenik
az elmaradhatatlan a bódésor. Ezekben aztán lehet kapni mindent, mi
szemszájnak ingere! Csak győzze kifizetni az ember.

Én meg nem örülök neki, de a nomádok már csak ilyenek.

Hihetetlen erőfeszítések árán ott hagytam a földön ezt a fél Sokol rádiót.
Később persze megbántam. Azóta is rosszul alszom.

Itt az a poén, amit a kép közepétől kicsit balra látunk.
Addig rendben, hogy áruszállítás, meg hogy behajtani tilos. De hova tilos behajtani?
Merthogy a táblácska a falon van. A falba csak nem mennek bele az autósok?
Persze értem én. Megállni tilos tábla, és a hozzá illő felirat akart ez lenni.
Azért ennyire mellélőni egy feladatnak, az azért nagyon nem semmi!

Ez egy telefonfülke.
Ugyan jól mutat, de hogy mit keres itt...

Ez se ma volt...

Ez egy jópofa mobil.

Nem csak, hogy jópofa, hanem működik is. Egészen kicsiny szellőtől is forogni kezd.

Odamegyek a nagyelosztóhoz. Bekötöm a drótomat. Jövök el. Valami fura. Valami hiányzik.
Táska megvan. Tapogatom a zsebeim, de minden rendben. Jé! Az ajtók!
Másnap jöttek a kollégák, és pótolták a két ajtószárnyat.
De vajon mivégre lopták őket el?
Nem fémből van!

Márpedig ez így igaz! Tanultam is az oviban. 1 DONDON, az végtelen maciképes
napocskát ér. Persze csak viccelek... Nem is jártam óvodába.

Vettem egy zacskó pogácsát.
Első ránézésre nincs benne semmi furcsa.

Hacsak nem az ára!

Annyit is kellett érte fizetnem, amennyi rá van írva. Ha nem veszek semmi
mást, akkor a kerekítés szabályai szerint nem is kellett volna fizetnem.