Bicikli gumibelső megragasztása

Defektes lett a bicaj kereke. Én ilyenkor nem ragasztom meg a régit, hanem veszek
egy új belsőt. Na ja! Fogyasztói társadalom. No de mi lesz, ha egyszer csak nem
lesz pénzem új belsőre? Meg fogom tudni ragasztani a régit? Azt gondoltam ki,
hogy eljátszom a gumiragasztással. Persze az úgy volt, hogy először még csak
a gondolattal. Vagyis már a sokadik lyukas belsőt dobtam ki, mire végre
rászántam magam, hogy egyet megragasszak. Ez lesz az. Felfújtam,
és kiakasztottam ide, hogy majd felhozom. Aztán ahogy kell, lent
is felejtettem. Természetesen másnapra leeresztett. Ez persze nem
is csoda, hiszen lyukas. Felfújni azért kell, hogy ahogy beteszem a víz
alá, látsszon, hogy hol a lyuk. Újrafújtam a gumit, s hogy ne
feledjem a gumiragasztást, egyből felhoztam.

Természetesen (mivel nem foglalkoztam vele) idefent is hamar leeresztett.
Ellenben a BRG M9 magnóval bezzeg foglalkoztam.

Levittem a pincébe, és újfent felfújtam, majd letettem ide.
De megint leeresztett!

Ismét felfújtam, s most itt eresztett le.
Hát ez mindenhol lyukas?

Szerintem a pumpa már unja, hogy egy lyukas belsőt fújogat,
méghozzá teljesen feleslegesen. Hát még én!

Gondoltam összehangolom az összehangolandókat. Vállamra vettem a felfújt
gumit, majd kimetszetem egy korábbi defektes belsőből egy darabot. Kicsit
sok lesz ez foltnak, de legalább nem lesz baj, mikor elsőre elrontom.

Gondoltam felhozom a pumpát is, de ez azért túlzás volna.
Bár mi tagadás, jobb szeretek túlzásba esni, mint kétségbe.

Még a szelepkitekerő szelepsapkáról sem feledkeztem meg.

Így kell megnézni, hogy hol lukas a belső.

Biztosan jó okom volt rá, hogy ezt a mini filmecskét leforgattam.
De hogyan jön ide, hogy mily szépen folyik le a víz, s közben
micsoda hangokat ad, arról halovány lila fogalmam sincs!

Nem csaltam, csak a dolgok sorrendje keveredett meg picit, hiszen az előző videón
már rajta volt a belsőn a lyukat jelző célkereszt. Ez csak azért van így, mert
olyan lelkesen dolgoztam, hogy közben teljesen elfelejtettem videózni.

Szinte készen is vagyok a feladattal. Gondoltam sok lesz ez mára, s félretettem.

Úgy egy fél év telhetett el, mikor az előszobában találtam egy régi húszast. Pont jó lesz
mintának, hogy mekkora folt kell a belsőre. No nem mintha magamtól nem
tudnék csak úgy szemre kivágni egy kört. No nem mintha nem
volna teljesen mindegy, hogy milyen alakú a folt.

Mindkét anyagot megcsiszoltam, majd némi benzin segítségével zsírmentesítettem.

Remélem tényleg erős ez a ragasztó.

A bekent részeket letettem ide, mert a Pálmatex úgy működik, úgy kell vele
ragasztani, hogy mikor már úgy néz ki, hogy nem ragad, akkor
kell jól egymásra nyomni a beragasztózott felületeket.

Még fél óra sem sok!

Egyáltalán nem úgy néz ki, mintha ragadna, de ha egyszer így kell használni...

Most jön az összeszorítós rész. Asztalos szorító, meg két fadarab. Ezek voltak kéznél.

Félreteszem száradni. Ezt a részt szeretem.
Meg ez a feladat, mint az az eddigiekből gondolom kiderült, nekem nagyon megy.

Sokáig lógott a kilincsen a gumi, aztán elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem,
mennyire van ráragadva a belsőre a folt. Nagyon! De én azért csak erőltettem.

Ennek persze az lett a vége, hogy a folt lejött. Illetve mint mondtam, nagyon
oda volt ragadva. Magától nem jött volna le. De persze tőlem lejött.

Nálatok hol lóg karácsonykor -merthogy újabb fél év telt el- a lyukas biciklibelső?
Mert nálam itt. Gondoltam, ne lógjon már karácsonykor is itt.
No nem ragasztottam meg, csak gondoltam rá.

Még megvannak a hozzávalók. A jobbra látható vékony lapocska az, amivé a ragasztó
vált a két felület között. Nem volt egyszerű, de csak sikerült lepiszkálnom
a helyéről. Hogy minek? Azt talán most hagyjuk. Talán majd most
lesz annyi eszem, hogy nem piszkálom le a kész ragasztást.

Ezzel az a tervem, ha már úgy is itt ült fél évet az asztalomon,
hogy húzópróbást játszódom vele.

Tulajdonképpen csak arra voltam kíváncsi, vagyis azért szedtem szét a már megragasztott gumit,
hogy vajon mennyire bírja a két gumi közt a ragasztó. Ezt persze vagy a gyakorlatban
lehet kipróbálni, vagy így, hogy kiveszem. Mint azt látjuk, a Pálmatex miután
megszáradt, ahogy az a leírásban szerepel, még fél év múlva is rugalmas
marad. Vagyis mint oldott, illetve száradás után mint gumi viselkedik.

Még a belső dobozát is felhoztam a pincéből. Az a tervem, hogy ragasztás
után visszateszem a belsőt a dobozába. Így talán nem lesz rá
ingerenciám, hogy újra lepiszkáljam róla a foltot.

Milyen ismerős ez a kép...

Húsz éves a szekrénysorunk. Mióta csak megvan, lejár róla a kulcslyuk előtti
díszkarika. Gondoltam megragasztom. Miért is ne? Már elég
idő eltelt, hogy ne számítson kapkodásnak.

Jól bekentem ragasztóval a két felet.

Majd kellő idő elteltével (most épp 15 perc) rányomtam a foltot a gumira.

Ez a mini satu, vagy a csuda tudja eredetileg mi (diakeretező prés), épp megfelelt
a feladatra. Pont mint múltkor az asztalos-szorító a két fadarabbal.

Kicsit szárad, aztán tekerem befele a dobozába. Hogy mit keres egy üres fagyis
vödör a szobámban, arról majd egy későbbi alkalommal adok számot.