Papucsigazítás

Hogy néz már ki az a szerencsétlen papucs?

Ez most nem egy közeli a rongyosodó papucsról, illetve nem csak az.
A kép másik lényeges eleme, a sarokban megbúvó piros drót.

Annyira cefetül néz ki a papucsom, meg persze a sarokba dobált zsinórok, hogy még
a feladatlistás papirkámra is felkerültek. Jó ez a lista! Két dologra is. Egyrészt látom,
hogy mit kell csinálnom, másrészt látom a haladást. Már persze csak akkor, ha van.
Mert most is kerülgetem ám a feladatot rendesen. Például ahelyett, hogy kiszedném
a sarokból a sok piros drótot, azon filozofálok, vajh miért is nyomtat szegény HP4L
egyre koszosabban. Gondoltam teszek bele próbából egy új tonert. No nem mintha
az utóbbi pár évben kinyomtatott 100 laptól ki tudott volna fogyni. Aztán mindjárt
el is ment a kedvem a toner cseréjétől, mert az újért le kellene mennem a pincébe.
Mondjuk még mindig jobb, mintha a boltba kéne elmenni. Anyagilag mindenképp!

Aztán ahogy veszem fel a cipőm az előszobában, felnézek. Még jó, hogy nem mentem
le érte a pincébe, mikor idefent ül a polc tetején! Később kiderült, hogyha a pincében
kerestem volna, akkor is találtam volna, mert ott is van. Mikor ezeket a nyomigákat
a cégnél selejtezték, mindenfelé lehetett hozzájuk találni "maradt" kellékanyagot.

Vadonat új! Még a nájlon zacsi is rá van zárva. A csere után menten megtáltosodott
a nyomtató. Aztán a huszadik laptól újra elkezdte a csíkozást...

Kipiszkáltam a sarokból a papucshoz félretett javítóanyagot.
Amúgy egy frászt javítóanyag! Csak úgy bedobáltam őket.

Ilyet már szedtem szét.
Most csak (a bizonytalan származási hely okán) megfürdetem őket.

A villásdugókról most nem fogok mesélni.
Valószínűleg később se.

Lényeg a lényeg!
Van szép piros drótom.

Ez a papucs eredetileg körben a szélénél bőrrel volt megvarrva. Csakhogy a bőrszalag
vékony volt, s elszakadt. Én meg azzal pótoltam, amit találtam itthon. A piros drót
speciel egy igen drága árnyékolt kábel. Úgy emlékszem, hogy vagy 200
forint volt egy egész tekercs. Vagy 17 forintba került kilója?

Sajnos nem lehet újjávarázsolni, mert az orrán a bőr nem hogy elszakadt,
de kifejezetten fogyott is belőle. Már nem először varrom meg.

A régit kifűzöm, az újat befűzöm, egy darabig megint jó lesz.

Hátul a sarkánál már teljesen hiányzik kötöző anyag.

No nem mintha jól mutatna a bőr mellett a piros, de legalább a szín azonos.

Gondoltam mielőtt összekoszolom a szép piros drótot, lepucolom róla a koszt.
Szoktam ilyen értelmetlenségen törni a fejem.
És csinálok is ilyeneket.

Először nem húzom meg feszesre az új kötözőt, csak befűzöm a lyukakba.

Nem nevezném szépnek, ellenben tartós. Mióta először szétszakadt, már annyi másik
papucsot kaptam, s mégis mindig visszatérek ehhez. Már csak azért is, mert
az újak is szétszakadnak idővel, ellenben azok nem javíthatók.

Így mindjárt másképp érzem magam! Ez persze nem igaz. Férfiember igénytelen, tojik
a papucsára... Mondjuk ez azért nem pont így van. Ugyanis beígértem magamnak,
hogy csinálok egy pontosan ugyan ilyen papucsot. Bőrt azt lehet kapni, s amíg
teljesen szét nem szakad, addig még van időm levenni róla a szabásmintát.

Maradt még egy kis drót. Jól fog ez még jönni legközelebb!

Hihetetlen, hogy felszabadítottam a sarkot! Már csak azt a sárgadobozos univerzális
dugasztápot kell onnan elraknom, s akkor már majdnem olyan, mintha rend lenne.
Persze ez nem igaz, ellenben jól hangzik. Csak azért mondtam, mert
szerintem rám fér, hogy bíztassam magam valamivel.

Megszáradnak, összerakom őket, és majd jól el lesznek dugva.
Lesz itt rend! Persze már megint csak vicceltem...

A lényeg, hogy egy újabb tételt lehúzhattam a listáról.