Berámolás a csavarhúzótartóba

Azt terveztem, hogy fogok egy vastagabb deszkát, vagy ha mondjuk nincs elég vastag,
akkor kettőt összeragasztok. Van az a fura szerszám, amivel a bútorok zsanérjainak
lehet óriás, vagy három centis lyukat fúrni. Gondoltam tolok pár mély lyukat a
fába, s majd ezekben lesznek az óráscsavarhúzóim, mégpedig csoportosítva.

Már csak azért, mert most ide vannak beszórva az asztal középső fiókjába. Persze itt is
jól elvannak, csak innen nehéz őket kiszedni. No nem mintha nem volnának épp
kéznél, csakhogy sosem találom amit épp keresek. Persze nem mindig volt
ez így. Majd mindjárt túrok egy képet, amin látszik az előző megoldás.

Már meg is van! A szerszámok a CB rádióm mögött, a könyvespolc aljáról lógnak lefelé.
Így volt ez jó, hisz csak odanyúltam, s levettem ami kellett.
Persze idővel elfogyott a hely.
Meg a munkakedv.
Meg a CB.

Nem pont erre gondoltam, mikor kiötlöttem az új szerszámtartót, de épp megfelel
a feladatra. Talán még jobb is (lustaság ugye), hogy nem kell
vele babrálni. Csak belepakolok és kész.

Micsoda címke...

Minden szerszám forma valamit kiszedtem a fiókból.
A bal oldali csoportosulás jön a tartóba. A jobb oldali kupac megy vissza a fiókba.

A szeméthegy pedig marad a helyén.
De ne politizáljunk...

Vannak mini imbusz kulcsaim. Például az AKAI magnómon imbusz csavarok tartják
a sávváltó és a pillanat állj gombját. Sok ilyen magnóról (lásd Vatera) hiányzik
ez a gomb, csak azért, mert a tulajdonosának nem volt hozzá csavarhúzója.

Ezeket a csillagcsavarhúzókat ritkán használom.
Általában van helyettük valami jobb.

A sima csavarhúzók helyett is van jobb. Ellenben nagyon jól jönnek a sokaságukkal, mikor
mondjuk épp feszegetek valamit széjjel, s több helyen bele kell dugni valamit
a kialakuló résbe. Ilyenkor ezekkel szoktam felszórni a padlót...

Órás csőkulcs készlet. Ezek is nagyon jól tudnak jönni, mert van olyan szűk hely,
ahová egyszerűen nem lehet beférni szereléskor a laposfogóval.

Ezek aztán valóban ritkán kellenek, ellenben olyankor semmi mással sem pótolhatók.
Néha olyan helyeken talál az ember hatlapfejű csavarokat, nem is
érteni, hogyan lettek arra a szűk helyre betekerve.

Ezek meg hegyesek. Mivel lötyög a végük, nem egy pontos pontozók.
Vagy legalábbis nem jó érzés a végükre ütni egy kalapáccsal.

Hihetetlen, hogy annyi vér, könny és szenvedés (néha beleállt egy s más az ujjamba)
után végre megoldottam egy ennyire egyszerű feladatot.

Ugyan külalakját tekintve (kissé szögletes) egyáltalán nem illik a sorba, de valahogy
csak elleszek vele addig, míg meg nem csinálom, amit elképzeltem.