Sínpúposodás

Szóval az úgy történt, hogy a Petőfi csarnok melletti zsibvásárból hazatérve,
még a kijelölt megálló előtt megállt alattunk a villamos. Mondtam is
Andinak, hogy ez itt nekünk pont jó, mert épp az utcánkkal
szemben állt meg. Gondoltuk valami baleset történt.

Innen nézve csak a tömeg és a sárga locsoló kocsi látszik.
Annyi vér volt, hogy így kell lepucolni a sínről?

Szerencsére nem. Ellenben hurrá! Végre egy sínpúposodás szemtől szemben. Mondjuk
a BKK szakemberei valószínűleg nálamnál kevésbé örülnek az esetnek. Én persze
rácsodálkoztam, mert életemben először látok ilyet közelről. Bevallom őszintén,
nem tudtam elképzelni, hogyan is néz ki egy ilyen eset a valóságban. Hát így...
Nem kicsi a púp, elgörbült kissé a sín, hanem konkrétan úgy kijött a fészkéből,
hogy akár át is tudnék alatta bújni. A piros vonal mutatja hol van most a sín.
A kék pedig azt jelzi, hogy hol kéne lennie. Csuda dolog ám ez a hőtágulás!

Na végre! Csak találtam egy olyan szöget, ahonnan nézve látszik a lényeg.
Ha nem is hivatalos, de szakértő magyarázat arra, hogy mitől áll így a sín:

Azok a sínek tudnak így kivetődni, melyeknek nem folyamatos a leerősítése.
Mivel mindegyik sínt úgy rakják le, hogy a leerősítésük folyamatos, így
felvetődik a kérdés (a sínen kívül), hogy akkor mégis miért? Ez egy,
karbantartási hiányosság... Ezt a technológiát paneles felépítménynek
hívják. A BKV találta ki még a 60as évek végén. Tényleg szuper! Például
Csehországban remekül működik is, mert ott meghatározott időnként cserélik
a sínt. Nálunk nem. Ezért elkopik. Idővel a kerék már a sínleszorító lemezen (ami
a panelvályúban van) jár, és azt is lejárja, így megszűnik a folyamatos leerősítés.
Aztán jön a meleg... További probléma, hogy a tágulást úgy szüntetik meg,
hogy kivágnak egy darabot a sínből, majd a már rövidebb szálakat
összehegesztik. Ez tényleg remek. Télig... Akkor az ellentétes
erők miatt a sín eltörik.

Itt lép ki a sín a helyéről. A kép bal szélén még a gumírozott betonágyban ül,
a jobb szélen azonban már vagy tíz centire kint van a fészkéből.

Szerintem ez így nem jó. Hiába locsolják a felpúposodott részen, ha egyszer a láthatónál
egy sokkalta hosszabb szakaszon lépett fel a hőtágulás hatására a sín megnyúlása.

Azon gondolkodtam, hogy vajon mi történne, ha mondjuk úgy jó hatvanas tempóval
rászaladna a púpra a villamos. Ezt a kísérletet persze nem fogjuk elvégezni,
mert nem valószínű, hogy rá tudnám venni a villamos vezetőjét,
hogy megpróbáljon átugratni a púpon. Francba...

A piros nyilak mutatják a sín jelenlegi pozícióját, a kék nyilak pedig azt, ahol lennie
kellene. Úgy fel van púposodva, hogy könnyedén át tudnék kúszni
 a sín alatt. Bevallom őszintén, érzek is némi késztetést.

Előbujt rejtekéből az eddig a sínágyban megbúvó gumikígyó.

Öreg vagyok már ahhoz, hogy a sínen -illetve a jelenlegi ritka esetben a sín alatt-
fetrengjek, ezért csak a lábam dugtam be a sín alá egy fotó erejéig.
Persze csak azért vagyok ilyen bátor (avagy botor), mert
ez nem egy szokványos cipő. Acélbetétes orra van!

Hogy ez a csavar konkrétan honnan van, azt nem tudom.
Mindenesetre igencsak méretes példány.

Mára már eleget nézelődtünk. Már úgy értem, hogy a többi katasztrófa turista
is elhagyta a terepet. Mindeközben a locsoló kocsi unottan pocsol tovább.

A villamos meg aluszik.

Ez a nő nemhogy a közszereplést, de még csak azt sem vállalta, hogy ő piszkálta
volna ki a sínt a helyéről. Mondjuk lehet, hogy tényleg nem ő volt.
Kifejezett szerencsémre nem az a piszkálódós fajta.

Én viszont bevallom, hogy ezeket a piacon mind megvettem. No nem mintha
eddig nem boncoltam volna fel épp elég telefont meg rádiót...