Papírral tüzelés cserépkályhában

Értem én, hogy papírral tüzelni -amit rengeteg kivágott fából állítottak elő- konkrétan
barbárság, de ha egyszer adott volt a lehetőség, hogy apránként (dobozonként)
elhozzak a biciklivel egy akkora adagot, hogy az több hónapi melegre elég
a cserépkályhába, én bizony éltem a lehetőséggel. Ez egyrészt ingyen
tüzelő, másrészt pedig garantáltan bizalmas iratmegsemmisítés.
Bár most, hogy mindenkinek elmondtam...

Mikor odakint nincs igazán hideg, számszerűen nem megy nulla fok alá
a hőmérséklet, és a szél sem fúj különösebben, akkor elég egyetlen
doboz papírral begyújtani. Ha fúj a szél, illetve éjjelente fagy,
akkor két dobozzal is betömök a kályhába. Persze nem
így egyben, mert így nem ég el. Majd mindjárt
megmutatom, hogy hogyan csinálom.

A két doboz papír súlya majdnem 10 kiló.

Jó kis kupac. A papír tényszerűen olyan jó hőszigetelő, hogyha így egyben
gyújtanám meg, csak a széle pörkölődne, és a felső egy két oldal égne el.

Rendben. Értem. Hülye játék. De én ezzel is éppen úgy elvagyok, mint mondjuk
egy kirakóssal (csak persze ez hasznosabb), vagy azzal a feladattal, mikor
szkennelés után irányba kell forgatni a ferde oldalakat. Pár perc után
rutin lesz belőle, és már agy nélkül is mozog a kéz. Ilyenkor aztán
nagyon el tudok kalandozni, de ez máskor sem esik nehezemre.

Úgy is lehet papírral tüzelni, hogy amint összetekergettem a lapokat, egyből
tolom is a kályhába. Persze nem egyenként, hanem mikor leégett
az aktuális adag, akkor jöhet a következő beférő kupac.

Ezeket a lapokat félretettem. No nem a rajzok kellenek róluk, hiszen azok
évtizedes közműrajzok, melyek azóta már rég nem aktuálisak.
Ami továbbhasznosítható belőlük, az a papír mérete.

Már úgy értem, hogy miután letakartam az asztalomat egy lepedőnyi
méretű papírral, majd szétkaptam rajta valami különlegesen
koszosat, utána a papírt még mindig el lehet tüzelni.

Furcsa dolog ez kérem. Harminc évig nagyon jól elvoltunk úgy, hogy csak
a rövidebbik piszkavas volt a kályha előtt. Most meg, hogy találtam
a pincében a majdnem dupla hosszút, nem is értem,
hogyan voltam meg eddig nélküle.

Nem kertelek! (mert nincs is kertem) Elmondom egyből a papírral tüzelés hátrányát.
Már persze azon felül, hogy többet kell vele foglalkozni, mint egy fával megrakott
kályhával. Szóval a papírnak annyi hamuja van, hogy három napi tüzelés után
úgy megtelik a tűztér, hogy kénytelen vagyok kihamuzni. Úgy ránézésre
azt mondanám, hogy egy liter papír után fél liter hamu marad.

Ha a papírt a már mutatott módon csavarom össze, három vagy több lapot
egybefogva, akkor nem ég el egyből, hanem marad utána némi parázs.

Kicsit nyitva kell hagyni a kályha huzatszabályzóját, hogy a maradék izzásból is
kinyerjük a meleget. Meg persze az sem jó, ha a levegő nélkül el nem égő,
hanem csak füstölgő anyag miatt megszűnik a huzat, a füstöt pedig
visszanyomja a szobába a kémény. Szerencsés esetben csak
szellőztetni kell, rosszabb esetben viszont a mentő visz el.
De ez nem papír specifikus, a fával is pont ugyan így van.

Így jó ráindulni a másnap reggeli begyújtásra. Csak be kell nyomni
a tűztérbe egy újabb adag papírt, úgy kb. tíz húsz percenként.

Kicsit megszaladt a muskátli. Jó. Értem. Futómuskátli.
De nekem akkor se szaladgáljon itt összevissza!

Kissé megrendszabályoztam.

Az előbb még mintha valamivel dúsabb lett volna. Persze pincébe eltenni így a jó.
A levelek nem párologtatják feleslegesen a nedvességet (merthogy locsolni
néha egész télén át elfelejtem), és amúgy sem tudnak fotoszintetizálni
napfény hiányában, hiszen a pincében konkrétan teljesen sötét van.

Betoltam szegény muskátli megtépésének maradványait
a kályhába, majd gyűrögettem rá egy adag papírt.

Gyűrt papírral is lehet tüzelni, csakhogy a gyűrt papír az összesodrottal ellentétben
sokkalta kényelmetlenebbül tárolható. Persze ha valakinek fedeles
láda a tűzifatartója, akkor ez a forma is egy megoldás.

Mondjuk a gyűrt papír gyorsabban lobban el mint a tekert, vagyis gyorsabban adja le
a benne rejtező hőenergiát, ami szerintem nem szerencsés. Tapasztalatom szerint,
ha nagyobb a tűz a kályhában, akkor annak bizony nagyobb hányada megy ki
a kéményen. Például aprófával begyújtva, karnyi vastag darabokat értve az
apró alatt, pillanatok alatt ellobban az egész rakás. Kihuny a parázs, nem
lesz olyan meleg a kályha, mintha egyben hagytam volna legalább
egy nagyobb darabot, ami szép lassan, vagyis hosszan ég el.

Tudom, hogy papírral tüzelni elképesztő pazarlás, de mivel ez ingyen volt, mondjuk
úgy, hogy egyszer elmegy. Valamint azt még nem is említettem, hogy mekkora
pazarlás lett volna üresen hazahozni a papírdobozokat. Már úgy értem, hogy
azokra is van egy tervem. Apró alkatrészek lesznek beléjük szétszortírozva.

Mégis ki a fene hagyta a kádban a muskátlis ládák alját?
Mivel épp egyedül voltam itthon, így sajnos
nem volt kire fognom e bűntettet.

Már csak azért írtam az előbb az egyedüllétet, merthogy máskor
besegít a család rendesen, ha épp valami rumlit kell csinálni.

Mint azt már említettem, három naponta ki kell hamuzni.

Ezt a mappát a minap hoztam fel a pincéből, mert egyrészt túl sok helyet foglalt
a polcon, másrészt pedig teljesen feleslegesnek ítéltetett. Harmadrészt, mivel
papírból van, ezért éghető. Az iratlefűzőt kimentettem belőle. Persze csak
azért, hogy majd legyen mit tárolnom a megüresedett papírdobozokban.

Megpúpoztam. Miért is ne? Legalább végre van valami haszna annak a hibámnak,
hogy sosem tudom eldönteni, hogy hány literes a szemetesvödör, ezért
a boltban mindig néhány számmal nagyobb zsákokat veszek.

A papírtekergetés természetesen lehet családi elfoglaltság is.
Avagy errefelé senki sem normális.

Ha a papírt a huzat útjában úgy helyezzük el, hogy nagy felületen tudjon belekapni
a láng, akkor igencsak látványosan ég. Ésszel tüzelve egyáltalán nem olyan,
mint amikor egy cetli papírt meggyújt az ember, és az ellobban, vagy
csak félig elégve elalszik. No de milyen meleg is lett a kályha?
Hagyományos hőmérővel is meg lehetne mérni, csak
egyrészt kényelmetlen lenne, másrészt pedig épp
az ilyen feladatra van kitalálva az infra hőmérő.

Rendeltem egyet a Vateráról. Persze lehet kapni boltban is,
de ha egyszer itt volt a legolcsóbb (4.000), akkor miért ne?

Az utóbbi időben többször is meglepődtem azon, hogy mennyivel
nagyobbnak képzelem a tárgyakat, míg nem találkozok velük
közvetlen közelről. Ez is milyen egy aprócska szerkezet...

Jó meleg a kályha.

Persze vannak olyan csempék melyek hidegebbek, illetve olyanok
is akadnak, amik melegebbek, mert jobban útjában
vannak a felszálló meleg levegőnek.

Miután az éppen aktuális adag leégett, jöhet a következő hullám.
Valójában persze arról van szó, hogy elfelejtkeztem róla, hogy
időnként rakni kell a tüzet. A parázs szinte teljesen kihunyt,
már nem akarja meggyújtani az újabb adag begyűrt papírt.
Ilyenkor rátömök a végére egy kupac gyűrt papírt, merthogy
ez egyrétegű, s így könnyen meggyújtható az öngyújtó lángjával.

Ugyan a háttérben látszik, hogy a maradék parázstól mégiscsak belobbant
a frissen berakott papírtekervények sora, azonban sokkal nagyobb
(gyorsabban égő) tüzet lehet csinálni, ha betartjuk a huzat,
gyújtóláng, éghető anyag, tűzgyújtási sorrendet.

Papírral tüzelésnél fokozottan vigyázni kell arra, hogy ne legyen éghető anyag
a kályha ajtaja előtt, mert ez fokozottan tűzveszélyes. A papír ugyanis, ha
épp nem akarjuk, akár egy kiugró parázsdarabkától is belobban. Persze
gyorsan el is ég, de addig akármi is történhet. Ugyan a parketta nem
fog alatta meggyulladni, de ha van a közelben terítő vagy függöny,
akkor abból könnyen lehet lakástűz. Azt meg azért jobb elkerülni.

Hogy én eddig mit össze bénáztam a hőmérő kijelzőjének fényképezésével...
Az egyik kezemben a hőmérőt lóbáztam, a másikban a fényképezőt.
A fókusznak meg nem volt ideje beállni, illetve folyamatosan
elmozgattam a tárgyat az optika elől, pedig csak annyit
kellett volna tennem, hogy bekapcsolom a világítást.

Ha a tűz már végképp leégett, elfogyott az aznapra gyűrögetett papír,
illetve már elég meleg a kályha, akkor le lehet (és persze kell is)
zárni a huzatszabályzót, hogy a huzat (friss, hűvös levegő)
ne vigye ki a meleget a kályhából.

Másnap persze minden kezdődik elölről. Jön fel a pincéből az újabb adag papír,
ami tényszerűen ennyit tesz, hogy én hozom. Lehet nekiállni tekergetni
az újabb fásszekrényre való adagot, hogy másnap reggel legyen
mivel rakni a kályhát. A kiürült papírdobozok mehetnek
vissza a pincébe, hogy legyen mibe tenni a kacatjaimat.