Mélyhűtő leolvasztása

Kellemes meleg nyári nap lévén, éppen alkalmasnak látszik az idő arra a feladatra, miszerint
leolvasszam végre a mélyhűtőt. Vannak olyan háztartási feladatok, melyeket szerencsére
nyugodtan lehet halogatni. Például egy vízköves lefolyókörnyéki kád, egy elcsúszott
gumiszőnyegű mosógép, vagy egy szösszel teli partvis épp ugyan az a kategória,
mint egy lejegesedett hűtőgép. Hogy most hozom rendbe? Vagy csak három
hónap múlva állok neki? Ez kérem olyan mindegy! Viszont akár tetszik,
akár nem, egyszer úgyis meg kell csinálni! Ez a nap, ez jött el ma.

Kitámasztottam a mélyhűtő ajtaját, s míg a környező meleg teszi a dolgát, teszem én is.
Lemosom a partvist, visszatolom a helyére a mosógépet, kimosom a kádat, satöbbi.

Egyes helyeken már több mint két centi vastagon állt a jég a hűtőlemezeken!
Valószínűtlen, hogy ez negatívan járul hozzá a hűtő energiafogyasztásához.

Ugyan még kilátszik a csőkígyó (amúgy préselt lemez) a jég alól, de már csak alig.
Ami még látszik a képen, az a kifolyt valami. Anyám kedvenc szokása, hogy
a spájzban felhalmozott rengeteg műanyag dobozunk ellenére, mindenféle
nejlonzacskókba rakva pakolja be a hűtenivalókat a mélyhűtőbe. Mivel
a mélyhűtő fiókjai nem teli oldalú dobozok, hanem csak holmi rácsok
(hogy szabadon tudjon áramoljon köztük a hideg levegő), ezért ami
kilóg belőlük, az bizony idővel oda is fagy, majd az első mozdításra
természetesen ki is lyukad. Én meg csak nézek, hogy mi az
a rengeteg szerteguruló kék izé. (amúgy szilva)

Mivel a hűtő legalsó polca vízszintes, valamint nincs benne semmiféle mélyedés, ezért
az olvadó jégből csöpögő víz nem áll meg mikor leér, hanem kifolyik. Erre az esetre
(leolvasztás) azért igazán kitalálhattak volna valamit. Mondjuk nálunk még nem
olyan vészes, merthogy a hűtő a konyhában van, ami kövezett. De mondjuk
egy parkettázott helyiségben már komoly károkat okozhat a kifolyó víz.

A mélyhűtőben felhalmozott ételek további hűtését úgy oldottam meg, hogy az egész
miskulanciát átpakoltam a kishűtőbe, majd feltekertem a gombját, hogy jobban hűtsön.
A kishűtőből meg (hogy legyen benne hely) kipakoltam a konyhaszekrény szélére azokat
a dolgokat, melyeket nem feltétlenül szükséges hűteni. Persze a sör nem jó melegen,
ezért a helyzetet mentendő, legalább az egyiket azonnal meg kellett innom,
mielőtt még pocsékba ment volna a lehűtésébe fektetett energia.

Áll a víz a sarokban. Ráadásul nem csak áll, hanem be is folyik!
Ugyanis az van, hogy sajnálatos módon ennek a helyiségnek
épp a hűtők mögött van a legmélyebb pontja. Francba...

Időnként kizuhan a hűtőből egy-egy nagyobb darab jég, majd hatalmas csörömpölés
közepette apró darabokra hullik szét a kövezeten. Persze mindezt
csakis azért, hogy legyen mit összeszedegetnem...

Ugyan már több mint egy órája nyitva a gép ajtaja, de még mindig tele van jéggel.
Ami nagyobb darab felvált a hűtőlemezekről, vagy leesett, de nem esett ki,
azokat átpakolom a csapba, mielőtt még a földről kéne őket felszednem.
Vagy kicsivel később (már úgy értem, hogy olvadás után) feltörölnöm.

Honnan a fenéből szedett össze ennyi jeget a mélyhűtő?
Persze lehet, hogy évek óta nem volt leolvasztva.

Mindenütt áll a jég! Ez amúgy nem hangzik olyan rosszul.
Legalábbis egy ilyen forró nyári napon nem.

A víz folyását igen nehéz fényképen bemutatni. Mint az ebből a képből is kiderül,
nekem sem igazán sikerült. Ugyan a kép közepétől kicsit balra, a fényesebb kör
azt mutatja, hogy az ott képződött apró tócsába most is folyik a víz, de ha nem
mondom el, hogy mit látunk, illetve azt, hogy mit is akarok megmutatni, akkor
csak úgy magától nem jön át a képen a lényeg. Ezért azt gondoltam, hogy
készítek egy rövidke videót, mert azon mégiscsak látszik a mozgás.

Ahogy ezt a videót elnézem, meg kell állapítsam, hogy ismét nagyot tévedtem!
Az átlátszó víz ilyen csekély mennyiségű folyása ugyanis nem látszik.

Kellemes meleg nyári nap ide, jóleső hideg izé (jég) oda,
kicsit már kezdem unni ezt a jégszedegetős dolgot.

Először a jég olvadását segítette elő a hűtőre irányított szobaventillátor,
majd az összes jég elolvadása után a mielőbbi száradásra segített rá.
Már több mint húsz éves, de még mindig jól bírja ez a mélyhűtő!
Mondjuk az igaz, hogy egyszer (vagy tizenöt éve) kicserélték
benne a kompresszort, idén meg kapott egy új termosztátot
(lásd a drótgubancot jobb felül), de ezen hibákat
számításba véve is tartósnak tekinthető.

A drótrácsból képzett fiókok már rég megszáradtak. Már úgy értem, hogy természetesen
-ha már egyszer szabadon voltak alapon- lemostam ezeket is. Mikor engem elkap
a gépszíj, olyankor aztán nincs megállás! Ezért is félek nekiállni takarítani.
Na tessék! Már megint sikerült megideologizálnom az egyik hibámat.

Már majdnem elfelejtettem megdicsérni a hűtőnket! Barátságosan megveregettem, majd
biztosítottam róla, hogy ő is meg van becsülve. Nem is tudom, hogy ez a 150 literes
Lehel hűtőgép milyen régi lehet, de mióta az eszemet tudom, itt áll a sarokban.
Illetve ez nem igaz, mert valaha (mikor olajkályhával fűtöttük a konyhát)
az előszobában lakott. Visszapakoltam belőle a cuccokat a mélyhűtőbe,
majd visszatekertem a gombját hetesről kettesre. Ha egyszer be találna
dögleni, akkor majd lesz hűtőgép is a szétszedtemben. Bár nem igazán
vagyok babonás, de ezt bizony gyorsan lekopogtam, nehogy így legyen!

Aztán persze sajnos mégiscsak így lett. Na jó. Nem egyből, és még csak azt sem igazán
mondhatom, hogy rá következőleg, hanem közben eltelt néhány év. A mélyhűtő
leolvasztását, meg a betegeskedő kishűtőről készült képeket azért láthatjuk
(fogtam őket össze) egyetlen cikkbe, mert az eltelt évek alatt nem voltam
képes megírni a hűtőleolvasztós cikket. Gondoltam majd most, hogy
sajnos bedöglött a kishűtő, majd jól összekombinálom a kettőt.

A hibajelenség a következő: Nem indul el a hűtőben a kompresszor. Tegnap még egészen
biztosan ment, hiszen nincs leolvadva a hűtőből a jég. Na jó, elárulom. Trehány vagyok!
Sajnos már vagy két hete rettenetes kattogás hallatszott a hűtőgépből, mielőtt sikerült
volna elindulnia. Tisztán hallatszott, ahogy behúz az indító relé (ezt amúgy egyszer
korábban már javítottam), de nem indul el a kompresszor. Aztán megint, aztán
meg mégiscsak elindul. Én meg sz*rtam a jelenségre. Gondoltam meleg van,
az lehet az ok. Ez persze marhaság, hiszen máskor is volt már
meleg, mégis rendben működött a hűtő.

Gondoltam hátha csak annyi a baj, hogy nem érintkeznek rendesen a relé kontaktusai.
Ahogy ez kinéz (a múltkor láttam lánggal égni), tulajdonképpen akármi baja is lehet!

Ez már az első javítási kísérlet után készült kép, ami a már némileg javított állapotot
mutatja. (kicsit megvakart érintkezők) Sajnos nem volt neki elég ennyi,
mert továbbra is csak kattogott vele a hűtőben a kompresszor.

A t*köm sem akarta ezt az indító relét ennyire szétszedni!
Kérdeztem tőle, tényleg nem mondta, hogy igen.

Egy darabka nyáklapot fogtam a satuba, ugyanis ebből áll szándékomban kifaragni egy
új lapocskát, ami a relé kontaktusait takarja. Amúgy rohadtul nem érdekelne,
hogy takarva van-e az a két kontaktus, vagy sem, csakhogy ez
a lap tartja bent a helyén a mozgó érintkezőt.

A multiméterem sípolós részével ellenőriztem az eredményt. A relé mozgó érintkezőjét
ujjal megnyomva, bárhogyan is próbáltam, sehogyan sem kaptam biztos kontaktust!
Mérgemben, illetve megoldásképp kikaptam a reléből a maradék, eddig alig
hozzáférhető érintkezőt is. Mindeközben a konyhában a kishűtő már
maga alá pisilt. Én még nem, de már közel vagyok hozzá!

Mivel ennyi pucolás nem volt elég a kontaktusoknak, ezért nekik estem a reszelővel,
és letoltam az anyagból egészen addig, míg csak el nem tűnt róluk minden lyuk.
Innentől kezdve már azt mondta a multiméter, hogy stabilan kapcsol a relé.

Már jó a kontaktus, és az új takarólap is elkészült.

Már csak a hűtő teljes leolvasztása van hátra, hogy végre össze tudjam szerelni
a konyhát, mégpedig valami olyasmi formára, ahogy reggel volt. Szóval az
az igazság, hogy nyár van, és épp nagyszünetet tartok a szétszedéssel.
Vagy legalábbis ez volt a terv. Konkrétan az van, hogy már hosszú
hetek óta nem csináltam semmit. Ha egyszer nincs semmi dolgom,
miért is ne pihenhetnék egy jó nagyot? Hát ja. Nincs semmi dolgom...

Szalonna, zsír, tojás, a dobozban pedig savanyúság van.
Nem állítanám, hogy tele volt a hűtő...

Hiába siettetem a jég olvadását a szobaventilátorral, ha egyszer a nyári melegben
történő gyorsan olvadást is lassan csinálja. Vagy legalábbis nekem lassúnak tűnik.
Részemről ugyanis nagyon nem szeretem, mikor ennyire szét van kapva a konyha!

Én már tisztán látom, hogy ma nem fogok főzni. Mondjuk amúgy sem volt
szándékomban ebben a melegben. No de így, hogy áthúztam az asztalt
a mosogató mellől a gáztűzhely elé, így valóban esélytelen vagyok.

Az ablakot meg azért vettem le, mert a kishűtő már olyan komoly szinten meg van
roggyanva, hogy félő volt, hogy megborul a torony, és a felülre tett mélyhűtő
sarka nekimegy az üvegnek. Mondjuk itt sincs valami jó helyen az ablak,
de majd vigyázok. Aztán úgy döntöttem, hogy jobb lesz nekem (illetve
az ablaknak), ha mégiscsak beviszem a szobába. Még ekkora kupit!

Bár innen úgy néz ki, mintha nem is lenne annyira közel az ablakhoz a mélyhűtő
sarka, a valóságban a tologatás közben szerintem többször is beleforgattam.

A zöldségtároló rekeszbe gyűjtöm össze a lecsöpögő vizet. A valóság persze nem
ilyen szép, mert sajnos a víz igen nagy része melléfolyik, és a hűtő mögötti
sarokban végzi. Épp úgy, mint az előbb a mélyhűtő leolvasztásakor.

A nagyobb darab jegeket (pont mint az előbb) átrakom a csapba. Jobb ha
itt olvadozik, mintha a sarokból kell felszednem a felmosóronggyal.

Hogy miért mutatom a pincei ventilátoros fiókom?
Ennek sajnos egy igencsak szomorú oka van.

Ugyanis az jött ki eredménynek, hogy ugyan a motorindító relé már rendben van,
vagyis már nem prellezik, illetve biztosan kapcsol, de mikor némi munka után
bemelegszik a kompresszor, akkor sajnos már nem indul el benne a motor.
Viszont mikor visszahűtöm a ventilátorral, akkor igen. Ebből a tényből
(melegen nem induló kompresszor) két dolog is következik. Egyrészt
valóban eljött az ideje, hogy vegyek egy új hűtőt. Másrészt ha addig is
használni akarom, valamivel forszírozottan hűtenem kell a kompresszort.

Igen. Az ott egy PC-be való ventilátor. Igen. Az ott egy Merklin fémépítő eleme.
Igen. Az ott egy a hűtő aljára dobott dugasztáp. Igen, vettem egy kombi hűtőt.
Végül igen, bár sajnáltam őket, de bekerült a szétszedtembe mindkét hűtőnk.