Első levesem
(már úgy értem, hogy nem tasakból)

Mivel eddigi tapasztalataim szerint tasakból már tudok levest főzni (ezt a módit valószínűleg
direkt antiszakácsoknak találták ki), ezért megpróbáltam kockából is. A kocka annyiból
más mint a tasak, hogy a kocka csak alap, abba még mindenképp kell valami, hogy
ne legyen üres a leves. No nem mintha a tasakos levesen valami dúsak lennének...
Mivel a "levest leveskockából" projectem is sikeresnek bizonyult, ezért azon mód
elbíztam magam. Gondoltam mit nekem egy akkorka feladat, miszerint a leves összes
alkotóelemét én válasszam ki. (hiszen a tasakot is egyedül vettem le az üzletben a polcról)
Összevásároltam a boltban mindenféle dolgokat, melyeket korábban már láttam
úszkálni levesben. Bedobáltam a megtisztított mindenfélét egy lábosba.

Az egyveleget felöntöttem vízzel, majd arcul csaptam egy marék zölddel.
Hagytam az elegyet rotyogni a tűzhelyen vagy egy jó órát.

Ez alapvetően csirkehúsleves lenne, mely ételnek nem bevett összetevője
a szalonnabőr (középen lent), csak én ezt tettem bele zsír helyett.

Ezeket viszont kipiszkáltam a lábosból, mert a fehérrépának
csak az íze kell a levesbe, maga a gyökér szerintem nem.

Kicsit erős lett, enyhén zavaros, és egy kissé talán dús.

Ellenben ahhoz képest, hogy ez volt életem első valódi levese,
ami értelemszerűen nem sikerülhetett tökéletesre (és ez be is
következett), láthatóan már alig úszkál valami a lábos alján.
Az edény szélén látható csíkozódásból visszaszámolható,
hogy három tányér levest már betoltam az arcomba.