Csipsz sütése házilag
(kiváló csemege)

Mivel a minap (hosszú évek beszorultsága után) végre felszabadítottam az
olajsütőnk hőfokszabályozó gombját, újra le lehet rajta tekerni a hőfokot.
Ezen ünnepélyes alkalomból azonmód neki is álltam a krumplisütésnek.

Már sül is a krumpli.

Szép világos színűre sül, pont mint a bolti csipsz.
No de ne szaladjunk ennyire előre...

A sültkrumplihoz először is krumplira van szükség.

A felzabálásra kiválasztott krumplikat áthajigáltam a mosogatóba.

Ezt a dörzsi szivacsot már korábban kivégeztem valamivel,
így a sáros krumplival már nem tudok rontani az állagán.

Manapság olyan szép tiszta krumplikat adnak a boltban, hogy teljesen felesleges
őket mosogatni, csak ez most nem bolti krumpli, hanem ajándék. Az újpesti
önkormányzat adta a nyugdíjasoknak. Minden krumplin volt egy masszív
sárréteg, amit hámozás előtt feltétlenül le kellett róluk mosni, különben
hámozás közben teljesen összesározták volna a krumpli belső részeit.

A kép címe: tiszta lett
Persze a valóságban nem lett tiszta, csak tisztább mint volt, de ettől még ez lett a cím.

Íme a szerző burgonyahámozás közben.

Ugyan a krumpli hámozása egy nagyon unalmas dolog, de én meglepően jól elvagyok
az ilyen monoton, azonban látványosan haladós feladatokkal. Például szeretek fát
pakolni, aprófát vágni, rendet rakni, teregetni, zoknit párocskázni, és valószínűleg
emberekre lődözni is szeretnék, csak azt erkölcsi okokból eddig még nem próbáltam.

Bár soknak látszik a krumpli, de egyrészt nem lesz más
ebédre csak ez, másrészt pedig hárman vagyunk rá.

A meghámozott krumplit át szoktam mosni. Egyrészt azért, hogy kiderüljön
hol végeztem trehány munkát, másrészt azért, hogy lemossam
a krumplikról az esetleg mégiscsak megmaradt földet.

Ez egy speciális kés, ami direkt krumpli (vagy egyéb zöldség) szeletelésre szolgál.
Én speciel a Bosnyák téri piacon vettem egy bácsitól.

Íme a szerző, amint elégedetten szemléli a félkész ételt.

Biztosan van rá más mód is, de ezzel a késsel egészen egyszerűen semmiféle
kihívást sem jelent a krumpliból azonos vastagságú szeleteket vágni.

Hiába van a krumpli villára tűzve, mert ha egyszer elgondolkodik az ember
a munka közben, akkor idővel odaér a kés éle az ujjig. Ez a kés pedig
olyan éles, hogy mire ráébredtem, hogy már nem is a krumpliban
tolom a pengét, addigra már rég késő volt! Aznap véres krumpli
volt ebédre, ami nálunk szerencsére nem egy mindennapi étel.

A krumplik azon végét, amit nem tudtam vékonyra szeletelni a villa útban
lévő hegyétől, egyszerűen felkockáztam. Valamint néhány egész
krumplit is felvágtam, de azokat már hosszúkás csíkokra.

Ha sütés előtt a krumpliszeleteket hideg vízben átmosom, akkor ropogósabb
lesz a sültkrumpli. Erre - ha nem én írom - azt mondanám, hogy
ez egy marhaság! De a tapasztalat, az kérem tapasztalat!

Teljesen felesleges kevergetni a krumplit a fortyogó olajban, mert a buborékok amúgy
is szétválasztják a krumpliszeleteket. Szóval akkor sem fognak összesülni, ha békén
hagyom őket. Tulajdonképpen csak azért piszkálok bele az olajba, mert szeretek
piszkálódni. Valamint itt ragadnám meg az alkalmat, hogy eláruljam a titkot,
miszerint ekkora fritőzbe, mint a miénk, úgy nagyjából öklömnyi, vagyis
egy almának megfelelő tömegű krumplit szabad egyszerre beleszórni.
A kevesebb krumpli energiapazarlás, a több viszont annyira kihűti
az olajat, hogy lassan fog visszamelegedni a beállított hőfokra,
amitől a krumpli megszívja magát olajjal, és nem lesz olyan
finom ropogós. Legalábbis nálam ez jött ki eredménynek.

Már sül is az első adag krumpli. Hogy meddig kell sütni? Ez egy jó kérdés! Mivel nem
sültkrumpli készül, hanem csipsz, ezért a sütési idő nem határozható meg pontosan.
A csipsz akkor van kész, mikor az összes víz kisült a krumpliból. Ez onnan látszik,
hogy a krumpliszeletek már teljesen abbahagyták a képen látható bugyborékolást.

A csipszel ellentétben, a nagyobb darab krumpliknak van egy feltétlen szükséges
sütési ideje. Egyrészt belül meg kell főniük, másrészt kívül meg kell egy
kicsit pirulniuk. Az olaj hőmérsékletétől függően, nekem 10-12
percnyi sütési idő adódott kellő értéknek. De ez látszik is.

A párom kultúráltan villával, én meg parasztosan pusztakézzel eszem a sültkrumplit.
Szerintem a sültkrumpli ízén a villa szemernyit sem változtat.

Újabb almányi szeletelt krumpli merül a fortyogó olajba.
Mire megsül, a fiam pont megette az előző adagot.

Mint azt már az előbb említettem, akkor van kész, mikor abbahagyta a pezsgést.
Ha nem vesszük ki a már kész krumplit az olajból, vagyis tovább sütjük
a kelleténél, akkor megég, amitől természetesen megkeseredik.

Ha ennél világosabb lett a krumpli, akkor valami csoda történt, mert nem szokott
világosabb lenni. Ha sötétebb színű lett, mire elmaradtak a buborékok
(amit amúgy a krumpliban található víz forrása okoz), akkor
igen nagy valószínűséggel túl meleg a fritőzben az olaj.

Ha ügyesek voltunk (én az szoktam lenni), akkor egy árva puhány példány sem akad!
Mind szép világosbarna, és kellemesen ropogós. Ízesítésnek mindenki azt szór
rá, amit akar. Már pusztán sóval is nagyszerű csemege, de a mindenféle
bolti fűszersókkal nagyon fel lehet dobni! Nekem speciel a Penny
markecben kapható, Mr. Spice sült csirke fűszersóval jön be.

A csipsz nem egy olyan étel, hogy meg kellene várni az összes adag elkészültét.
Ez így a legjobb, egy perc múlva, még melegében, ahogy a sütőből kivettem.
Az, hogy én ezt mondom, az persze nem jelent semmit. Ellenben az, hogy
a család már nagyban fogyaszt, az mindenképp engem látszik igazolni!

Egyre csak sül és sül a krumpliadagok végtelennek látszó sora...

Ugye, hogy már neked is folyik a nyálad? Majdnem elfelejtettem mondani!
Azon túl, hogy úgy fél perc erejéig lecsepegtetem az olajat a kisült
krumpliról, nem kell vele mókolni semmit. Nem kell alá
papírtörlő, mert egy csepp olaj sem marad benne!
Persze valóban benne marad, csak nem jön ki.

Hogy mennyire maradt (és volt egyáltalán valaha) pontos a skála, azt nem
tudom, csak azt, hogy most ide állítva lesz tökéletes a krumpli.

Végül annyit sütöttem, hogy sikerült a krumpliból eltenni egy kisebb adagot az esti
mozizáshoz. Ez amúgy nagyon nem így szokott lenni! Inkább az szokott történni,
hogy süthetek én bármennyi krumplit, mind elfogy! Amúgy meglehet, hogy egy
kicsit bolondok vagyunk, hogy csak krumplit eszünk ebédre, de úgy néz ki,
hogy nem vagyok egyedül azzal a fura szokásommal, hogy szeretem
magam halálba zabálni valami finomsággal.

A múltkor például a fiam azon kérdésére, hogy mivel esszük a rántott húst, azon
felül, hogy mivel az lesz ebédre, valamint természetesen késsel és villával,
azzal feleltem, hogy rántott hússal. Érdekes, hogy bár hülyén hangzik,
de azért senki sem tiltakozott. Sem előtte, sem közben, sem utána!