Füvet ültetek konfettibe
(ellenpróbaképpen)

Szóval az úgy volt, hogy mivel foltokban kikopott a kertből a fű, gondoltam csak szórok
már oda egy kis fűmagot. Eredmény elsőre semmi. Gondoltam biztosan összecsipegették
a magokat a galambok. Kisgereblye, földtúrás, magszórás, majd az elhúzott föld óvatos
visszasimogatása következett. Az eredmény - pont mint elsőre - semmi. Gondoltam
vagy a fűmag döglött be, vagy a földdel történt valami, ezért elsőnek hoztam
fel földet, és jó alaposan megszórtam fűmaggal. Idefent nem csipkodják
ki a magokat a galambok, nem eszi meg a csiga a frissen sarjadt füvet.
Nem állítanám, hogy nulla volt az eredmény, de azt, hogy a pátyolgatott
füvem látványa szánalmas volt, azt viszont bizton állíthatom! Mivel sajnos
még mindig nem tudtam, hogy a maggal van-e probléma, vagy a földdel, ezért
úgy döntöttem, hogy helyettesíteni fogom a földet valamivel. No de mivel?
Mivel ez a tervem. Épp ezeket a címkéket szabdaltam a pincei kincses
dobozokra, mikor is rácsodálkoztam az általam gyártott konfettire.

Talán csak annyiban hasonlít a kertben található földhöz, hogy ezzel is
egészen hasonló hatást lehet elérni, mikor szétszórom a szobában.

Beindult a nagyüzem, készül a rengeteg konfetti.

Elővettem egy a többitől elütő színű tálcát, meg egy ócska cserepet.
Utóbbinak olyan puha a fala, hogy alig merem megfogni.

Azért kell a papírkarika, hogy a cserép alján található lyukakon
ne szóródjon ki a föld. Vagy jelen esetben a papír fecnik.

Nem egy szokványos napi tevékenység a papírszemét virágcserépbe történő betöltése,
de én nagyon jól le tudom magam kötni az ilyen és ehhez hasonló hülyeségekkel.

Kicsi is a föld amit bevetek a maggal, meg nem is föld, de mind az enyém!
Mint ahogy a kudarc is az enyém lesz, ha ez az ötlet nem válik be.

Meg vagyok magammal elégedve!
Már úgy értem, hogy én egyedül.

Alaposan belocsoltam a papírszemét közé rejtett magokat.
Ha ezek kikelnek...

Már csak azért gondolom, hogy nem lesz a dologból semmi (bár valahol mélyen belül
azért reménykedek), mert a kerti földbe vetve mindössze ennyit produkált a fűmag.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy annyi fűmagot szórtam a földre, hogy ki
sem látszott alóla, majd minden egyes rekeszbe, a fűmagok tetejére,
odakanalaztam annyi földet, hogy eltakarja a magokat. Ehhez
képest az elért eredmény valami egészen siralmas.

Mindeközben az ablakunk alatti garázslejáró bordáiba odahord
a szél némi port, amibe kerül valahonnan egy kósza mag,
amiből egy hét alatt hatalmas zöldtenger kerekedik.

Még néhány nap és kiderül, hogy a földdel van-e gond, vagy a maggal.
Azt persze tudom, hogy velem van, de most nem én vagyok a téma.

A kertből hozott földbe próbakép beültettem, egy a spájzban kihajtott hagymát.
Ő köszöni szépen, nagyon is jól érzi magát! Bár ez nem jelent semmit,
hiszen a hagyma az őt körülvevő föld nélkül is jól megvan.

Reggelente odasomfordáltam a virágállványhoz, kezemben a fényképezőgéppel.
Az ötödik nap reggelére megtörtént végre a csoda!

Ráadásul nem mint a kertből hozott földben, hogy jó ha itt-ott kihajtott
egy-egy szál, hanem itt igenis, hogy rendesen beindult az élet!

Ezt volt képes produkálni - mindössze hat nap alatt - a konfetti közé szórt fűmag.
Szóval a kertből hozott, illetve az ott található földdel van valami baj.

Hetedik nap.

Nyolcadik nap.

Ki kéne innen ültetni valahova, mert ugye minek nekem ilyen a szobába?

Amúgy jópofa dolog a szobában füvet tartani,
mert lesz tőle az embernek saját szöcskéje.

Jól figyeljük meg a képet.

Majd vessünk egy pillantást az alkalmatlan földbe
szórt fűmagok szánalmas produkciójára.

A nagy zöld gubanc a cserépben, az más mag, más föld, és korábbi ültetés.
Mennek le mind a kertbe, mert ugye a fű az azért mégiscsak oda való.

Ez itt már a pince. Első lépcsőben csak idáig hoztam a füvet. Mikor egy hét múlva
újra összetalálkoztunk, mindketten meg voltunk döbbenve. A fű a sötéttől
kapott sokkot, én meg attól, hogy mennyire megfeledkeztem róluk.

Beástam őket a kertbe, majd magukra hagytam a szerencsétleneket.
Tudom is én... Boldoguljanak, ahogy tudnak!

Mindez onnan indult, hogy címkéket nyomtattam a rózsaszín dobozokra.
Már épp csak fel kéne őket ragasztani!

Lesz büdöske ültetős projekt is. Ez egészen biztos, hiszen
már csak a szöveget kell megírnom a képekhez.