Tücsök és bogár 11

Hogy mi ez itt? Képek szöveggel, de azon belül besorolhatatlan. Szóval tücsök és bogár.
Direkt azért vettem egy fényképezőgépet, hogy mindig velem legyen a zsebemben.
Már persze csak azért, ha látok valamit, egyből le tudjam kapni. És én látok is...

Szóval az úgy volt, hogy tavasz végén már alig fértem a bőrömbe. Mivel ez adott esetben
nem holmi általános türelmetlenséget jelentett, hanem konkrétan azt, hogy egyre jobban
feszült rajtam a bőröm, ezért úgy döntöttem, hogy mikor épp nincs kedvem semmihez,
akkor felpattanok a bicajra, és addig tekerek, míg csak le nem megy rólam néhány
felesleges kiló. Részemről 2015 nyara határtalan biciklizésbe fulladt. Az összes
többi projectem állt, miközben vidáman gurultam a városban körbe körbe.
Ha láttam valami érdekeset? Már fordultam is vissza lefotózni!

Mikor én voltam gyerek, akkor ez a mesevár építős project, ez bizony elég nagy divat volt.
Ha elment a család sétálni, a gyerekek élénken figyeltek befelé a kerítésen, hogy ki hol
mit épített. Szinte nem is volt olyan háztömb, ahol ne akadt volna valami látnivaló.

Azon persze lehet vitatkozni, hogy ez mennyire giccs. Szerintem inkább mindenki építsen
ilyet, mintsem a manapság divatos szórakozásnak éljen. (ülünk bambán a tévé előtt)

Mivel a főváros belsőbb kerületeiben dupla életveszély a kerékpározás, mert ugye vagy
eltaposnak, vagy a légszennyezés visz el, ezért értelemszerűen a külső kerületek felé
fordult az érdeklődésem, illetve a bicikli orra. A város peremén nem csak
a levegő jobb, a forgalom kisebb, de valahogy még az emberek is
kedvesebbek. Ez a kép egy sarki üveges meglehetősen
ódivatú, de azért hangulatos portálját örökíti meg.

Mivel egy idő után eluntam az összevissza karikázást, gondoltam viszek valami
értelmet az útjaimba. Az találtam ki, hogy megpróbálom felfedezni az összes
átjárót, ami csak átvezet a nyugati pályaudvarból kiinduló síneken.
Ez a kép az egyik felfedezett felüljáróról készült.

Azt tudtátok, hogy egészen a város szívéig juthatnának (pályaudvarok) az agglomerációból
bejárók, méghozzá rengetegsávos autópályán, útközben milliónyi P+R parkolóval,
ha kitennék a pályaudvarokat oda, ahová valók? Vagyis a város szélére.
Kezdetben amúgy ott is voltak, ahol a helyük van, csak ugye
az eltelt évtizedek alatt rendesen túlnőtt rajtuk a város.

Az épület felújítása közben a használt vécécsészék egyszer
csak meglepő módon avantgárd virágládává avanzsáltak.

Annyi festék egyszerűen nem létezik, hogy Budapest
minden egyes kátyújára faszt lehessen rajzolni!

Ez a kép is Budapesten készült. No nem a Városligetben, és még csak nem is a mára már
szinte teljesen kihalt Népligetben, hanem valahol a Gödöllői hév vonala mellett.
A helynek amolyan igazi vadregényes sétány hangulata van. Már úgy
értem, hogy a park rendezettségéről jelen esetben szó sincs!

Nem valami sok ablak van ezen az épületen, és azok is meglehetősen aprók. Ahogy álltam
a sarkon a fényképezővel, odajött hozzám egy bácsi beszélgetni. Azt mondta, hogy ez egy
lóistálló. Vagy legalábbis az volt. Tőlem... Ha a lovak szeretnek félhomályban ácsorogni...

Az óriáskerék attól óriáskerék, hogy nagy!
Szerintem ez, még ha ebből a szögből fényképezem, akkor sem igazán...

Ugyan még nem tudtam, hogy mit akarok hozzáfűzni ehhez a képhez (szökik a függöny),
de ahogy a témát megláttam, már álltam is meg fényképezni. Ahogy ezzel megvoltam,
tettem volna el a fényképezőt, hát nem leszakadt az ingem zsebéről a gomb! És hol?

Mikor megláttam ezt a fura járművet, épp a füvet nyírták mellettem berregve.
Csak mikor közelebb értem, akkor szúrtam ki, hogy ez nem egy szétberhelt
teherautó maradványa, vagy átbuherált pótkocsi, hanem egy lovaskocsi.

Aki ezt az épületet tervezte, egészen biztosan nem szeretett ablakokat pucolni.
Jó... Tudom... Valami siló...

Ennyire alacsonyan felszerelt játszóteret utoljára a hatvanas években
láttam Kunmadarason, bár emlékeim szerint ott azért tartozott
a színes vascsövekhez egy szerencsétlen homokozó is.

Itt bezzeg működik a szökőkút! A nem működő Zuglói szökőkútról
készült képet sajnos nem találtam meg. Mindegy... Mikor majd
előkerül, akkor beszúrom egy másik tücsök és bogár cikkbe.

Aki nem tudta volna elképzelni, hogy pontosan hogyan
is néz ki a valóságban egy köcsögfa, annak tessék!

Lehet, hogy időnként azért van még itt valamicske forgalom, de mikor én
erre jártam, akkor valahogy nagyon halottnak nézett ki a környék.

Mikor ezt az elrendezést megláttam, elsőre úgy gondoltam, hogy itt valami valami szörnyű
baleset történhetett. Aztán alaposan megszemlélve a kompozíciót, arra a következtetésre
jutottam, hogy jelen esetben mindössze csak arról van szó, hogy a kolléga valószínűleg
azt szeretné, ha még visszatértekor is meglennének a kerekei. Én meg azt szeretném,
hogy az összes olyan embert, akiben egy bicikli láttán az merül fel, hogy vajon
oda van-e rendesen lakatolva, illetve el tudja-e vinni, beledarálnák
a Dunába a Margitsziget csücskénél. K*rva kövérek
lennének a pontyok Paksnál!

Ahogy az előző, ez sem egy szokásos bicajos kép. Megálltam, lefotóztam, majd
elmerengtem rajta, hogy mégis hogy a csudában gondolta a gazdája, hogy ez
így meg fog maradni a helyén bármeddig is? Merthogy ez nincs lezárva!
Bevallom őszintén, hogy ez a bicaj jobb állapotban van, mint amivel
én karikázok! Kivéve talán azt a szomorú tényt, hogy erről a bringáról
sajna letörött a jobb oldali hajtókar. No de csak így eldobni azért még nem
kéne! Pláne úgy nem, hogy innen mindössze 50 méterre van egy bicikliszerviz.

Jócskán túlfutottam rajta, mire leesett, hogy ez nem egy szokványos útszélére
támasztott kerékpár, hanem ez kérem át lett alakítva virágállvánnyá!

Remélem, hogy ezentúl ennél csakis jobb képeket fogok lőni!
Amúgy a téma az, hogy műfűből van a korláton a borítás.

Ehhez a képhez történetem is van. Ezt az utat éppen felújítják. Amúgy valahol újpesten van.
Az előttem karikázó ember annyira elbambult balra, hogy nem vette észre, hogy mi van
előtte, és csokorba szedte a korlátokat. Még tiszta szerencse, hogy nem volt köztük
építési gödör, mert akkor akár nyakát is törhette volna a szerencsétlen! Még jó,
hogy megúszta annyival, hogy szétszórta a bevásárlás tartalmát, meg lejött
egy kicsit a bőr az ujjairól. Összeszedtük a szétszóródott cuccokat, meg
persze visszaraktuk a helyére a korlátokat. (a kép már ezután készült)
Kérdezem az embert, hogy: Ezt mégis hogy a csudába sikerült összehozni?
Semmi különös. Nem volt ittas, hanem csak úgy egyszerűen elbambult balra.
Mondjuk én meg négy nappal ezelőtt jobbra, aminek az lett a következménye,
hogy - megjegyzem tudtomon kívül - kevés híján beleálltam egy biciklitárolóba.

Én a részemről arra azért kíváncsi lennék, hogy hogyan
szerepelt pontosan ez a részlet az eredeti terveken.

Ha egyszer kell egy kicsi házikó, akkor kell egy kicsi házikó! Mert a szükség ugye
nagy úr. Mondjuk egy temetőben szerintem meglehetősen hülyén néz ki...
Persze az lehet, hogy ez nem is az amire gondoltam, mert mondjuk
ebben az apró házikóban nem is a szar, hanem a szer számos.