Aktív anód cseréje villanybojlerben

Na most mivel nekem épp az a hobbim, hogy mindent szétszedek, így nem kellene gondot
okozzon, hogy valamit nem csak úgy egyszerűen, hanem valami okkal kell szétszednem.
Ehhez képest az ilyen "szét kell szedni" eseteket olyan mélyről fakadó ellenérzésekkel
vagyok képes kezelni, hogy azon még magam is meglepődök! Jelenlegi pillanatban
undorom tárgya, az asztal szélére helyezett aktív anód. Ezt az alkatrészt, bár
alapvetően mindössze egyetlen nyolcas csavar tartja, sajnos csak
valami eszement rumli árán lehet kicserélni.

Ennek okán nincs rajta mit csodálkozni, hogy már napok óta halogattam a cseréjét. Végül
úgy sikerült magamat rávennem, hogy este lecsaptam az előszobában a bojlerhez tartozó
kismegszakítót, valamit a kapcsolót is, hogy a fürdéskor kifogyott melegvíz okán
még arra se foghassam rá, hogy a víz forrósága miatt nem állok
neki leereszteni a bojlerből a vizet.

Na most ilyenkor, vagyis mikor valami olyasmit kell csinálnom, amihez egyáltalán nem
fűlik a fogam, olyankor azt szoktam játszani, hogy keresek egy még az adott feladatnál
is borzasztóbbat, aminek látványától úgy megijedek, hogy végül is túlteszem magam
az ellenérzéseimen. Az egyik ilyen visszatérítő erejű - megjegyzem már hosszú
évek óta halogatott feladat - a konyhahajtó kilincsének megreparálása.

Aztán ott van még a konyhaablak kitámasztó előállításának feladata is,
mely probléma láttán azonnal meg is indultam a fürdőszoba felé.

Na most ahhoz, hogy szétkaphassam a bojlert, ahhoz ezeket mind el kell innen pakolnom.
No nem azért mintha útban lennének, hanem csak azért, hogyha megtehetem, akkor
ugyan ne koszoljam már őket össze. Hogy kosz lesz, azt onnan tudom, hogy
egyszer már szétkaptam a bojlert. Az az akció még valamikor 2011-ben
volt, és mivel én csak a szétszedést intéztem, 25.000 forintba fájt.
Éppen ezért, vagyis az általam elvégzett munkával csökkenthető
kiadások okán bíztam magamra az összeszerelés nemes feladatát.

Na még ezeket is kiviszem innen, hogy ne hulljon beléjük
a bojlerből a vízkő, aztán már nyithatom is ki a csapot.

Ezt a képet azért készítettem, nehogy úgy járjak az alkatrészbeszerzéssel, mint a múltkori
mester. Már úgy értem, hogy első kiszállásra nem ehhez a bojlerhez való alkatrészeket
hozott. Szóval az volt a tervem, hogy ezt a kis képet a boltban megmutatva, majd
biztosan az én masinámhoz illő tömítés kapok. Azt gondolom talán már
mondanom sem kell, hogy ezt a képet itthon felejtettem.

Pedig még a cikkszámokat és az árakat is ráírtam a hátára.

A fürdőből kihordott mindenfélék számára a szoba közepén
rendeztem be ezt a csinos kis ideiglenes állomáshelyet.

A többi kacat pedig itt szemben, a cserépkályha előtt került elhelyezésre.

Ezt a dugókulcs készletet olyan rég használtam,
hogy azt sem tudtam merre keressem.

Egyelőre még csak a megnyitott biztonsági szelepen át dől a víz. Kezdetben nagyon nem
akart folyni, épp csak csöpögött, de aztán nyomás alá helyeztem a bojlert. Ezt úgy
oldottam meg, hogy belefújtam a tus csövébe, amitől a légkörinél nagyobb
nyomás alakult ki a bojlerben található vízoszlop felett.

Nem szerelem szét az egészet, hiszen nincs rá okom,
hanem egyszerűen csak kikötöm belőle a betápot.

Nem fotóztam le, hogyan nézett ki szerencsétlen mikor kivettem, mert annyira vizes
és koszos voltam, hogy közelébe se mertem menni a fényképezőgépnek. Mivel az
elektromos részekre is jutott a mosogatóvízből, így most a ventilátorral szárítom.

Ez itt egy világosszürke zokni, csak most épp csurom vizes. Mondjuk annyi eszem azért
lehetett volna, hogy mielőtt nekiállok pocsolni, leveszem a zoknim. No persze még ez
sem segített volna, mert mint kiderült, az alsógatyámat is le kellett volna vennem.

Amit felül látunk, az a bojlerből kiszerelt aktív anód, míg az alatta látható óriás az új.
Ez egy elektrokémiai alkatrész, ami azért van a bojlerben, hogy ő fogyjon el, és
ne a tartály anyaga. Vagyis ha nincs időnként kicserélve az aktív anód, akkor
egy idő után elfogy, innentől kezdve pedig ő már nem lévén, a tartály fogy el.
A képen látható méretcsökkenés hat év alatt következett be. Szerintem ennyit
semmiképp sem lett volna szabad várni ezzel a cserével, csak ugye a lustaság...
Ennek okán (most, hogy ezt a cikket írom) menten bele is írtam a mindenféle
lejárati dátumot tartalmazó táblázatomba, hogy aktív anód csere 2020-ban.

Mindössze fél vödörre való vízkő volt a bojlerben. A fal és környéke pedig azért ilyen
tiszta, mert időközben már sikerült lefuttatnom a nagyja takarítás című projectet is.

Azért fogtam be a satuba, hogy egyrészt ne szabadkézből bénázzak, illetve nehogy
még eltörjek valami csövet, valamint természetesen azért is, hogy legyen
ami ellen tartson míg meghúzom az aktív anódot tartó csavart.

Életvédelmi szempontból kiemelt feladat a földeléseket rögzítő csavarok meghúzása.
Mit ne mondjak, mielőtt szétszereltem volna, az összes földelő csavar lötyögött!

Ez a része, vagyis a tartály belülről, hat évvel ezelőtt még jobban nézett ki.
Na ezért nem szabad halogatni az aktív anód cseréjét!

Miközben én egy szál himbilimbiben kószálok a lakásban, a zoknim, a bojler
elektromos részei és az alsónadrágom, őszinte egyetértésben száradnak.

Ezen tömítés behelyezésekor arra kell vigyázni, hogy ne kerüljön alá vízkő (vagy más
egyéb szennyeződés), mert akkor nem fog rendesen tömíteni. Illetve fontos szempont
még az is, hogy ne lökdössük ki vele a helyükről a csavarokat, mert azok
lehullva leverik a zománcot a kádról meg a csempéről.

Újra egyben. Legalábbis tömítésileg. Gondoltam visszakötöm azt a pár szál lógó földelést,
és már készen is van! Mikor így elbízom magam, na olyankor biztosan közbejön valami.

Most például az történt, hogy ez a földelések összefogására szolgáló csavar
nekiállt bolondozni. Egyszerűen nem ment rá az anya, és mintha a jobbról
belógó, a bojler belső fém részeiről a földelési pontot kihozó vékony
fémszalagok sem akartak volna illeszkedni a csavarhoz.

Gondoltam beteszek néhány alátétet.

Majd kisvártatva már egy az eredetinél nagyobb
felületű ötös anyába fúrtam újra a menetet.

A csavarhoz csak ezzel a különös formájú menetmetsző befogó szerszámmal sikerült
odaférnem. Erre azért volt szükség, mert bár semmivel sem mentem még csak a
közelébe se annak a k*rva csavarnak, nem találtam anyát ami ráment volna!

Még tiszta szerencse, hogy rendesen fel vagyok készülve az ilyen lehetetlen esetekre.
Ezek mondjuk nem tipikus bojlerszerelő szerszámok, de szerencsére vannak.

Na most mire a képen látható megoldásig eljutottam, addigra azért egy kicsit már meg
tudtam érteni a múltkori szakembert, aki lötyögősen hagyta a földvezetékek csavarjait.
Szeretni ugyan nem szerettem meg a trehány munkája miatt, de legalább az okát értem.

Ez a működést visszajelző glimmlámpa. Ez is így, vagyis darabokra törve volt beledugva
a piros házacskájába. Na most ha még nekem is sikerült találnom egy azonos formájút
a pincében, akkor egy ezzel foglalkozó iparosnál is lennie kell a szerszámosládában.
Ha máshonnan nem, hát akkor legalább a tegnap akárhonnan leszerelt bojlerből.

Ezeket még jóval korábban, még a bojler leeresztése előtt, konkrétan
a benne reggelre megmaradt kevéske melegvízzel mosogattam el.
Szóval ezeket most már csak vissza kell tennem a helyükre.

Már ha egyáltalán be tudnék lépni a fürdőszobába az ajtóba állított ventillátortól.
Természetesen nem maga a ventilátor a gond, hanem a vele szárított vizes kövezet.

Mint azt láthattuk, sajnos nem úsztam meg annyi szerszám felhasználásával,
hanem ezek csak azok, melyek - megjegyzem meglehetősen
ügyetlen módon - a mosógép tetején bújtak el.

Már csak vissza kell pakolnom a polcokat, meg persze ami rajtuk volt. A következő tíz
perc rohangálását én ugyan élveztem, hiszen láttam amint a helyükre kerülnek
a dolgok, és az ilyesmit nézni jó, de hogy az alattam lakó szomszéd mit
gondolhatott a trappolásomról, azt nem mertem
volna tőle megkérdezni.

Mikor idáig eljutottam, menten fel is tettem magamnak
a nyilvánvaló kérdést, miszerint: Mit felejtettem el?

Már persze azon kívül, hogy ki kell mosni a szőnyeget, az összekoszolt
porrongyokat, valamint a szétázott piros papucsomat.

Illetve le kell vinni az előszobából ezt az igen gusztusos félvödörnyi vízkövet. Nos igen,
van még ezeken kívül is. Ha nem is az aktív anód cserélős project legfontosabb része
lett volna, de a jelen cikkből mindenképp hiányzik az a tény, hogy miért is kaptam
szét a bojlert. Nos ez a vízmelegítés közben hallatott hang kavalkád volt, melynek
hangulatát képtelenség szavakba öntve visszaadni. Feltehetnők a kérdést, miszerint
milyen hangja is van egy villanybojlernek. Nos mikor épp jó, akkor kattan egyet mikor
bekapcsol, egy másikat pedig akkor, mikor a víz felfűtésének végeztével ki. Na a mienk az
nem ilyen volt! Mintha egy manó fújtatott volna benne az erőlködéstől, ahogy lapátolja
a szenet a kazánba, meg időnként tüsszögött is a szénportól. Mikor meg ezekre ráunt?
Akkor odab*szott egy hatalmasat a bojler oldalára a szeneslapátjával. Szóval hörgött
szürücskölt és nyöszörgött, valamint időnként kattant is egy-egy hatalmasat. Ez ráadásul
nem csak az utóbbi időben volt így, hanem mióta az előző mester végzett a javítással.
Na most miután a bojlert szétszedtem, majd alaposan megszemléltem a lehetséges
okokat, az derült ki, hogy nem voltak ilyenek. Mióta összeszereltem, azóta meg
teljes kussban van! Francba... Pedig még alaposan ki is dolgoztam a hangfelvétel
elkészítésének módját. Ez úgy nézett volna ki, hogy felragasztottam volna a bojler
oldalára a PC-hez barkácsolt mikrofonomat széles barna ragasztószalaggal, majd
megtoldottam volna a kábelét az amúgy a fejhallgatómhoz való hosszabbítóval.

A hangfelvétel hiányától eltekintve, ez egy sikeresnek mondható project volt, hiszen
a szétáztatott piros papucsomon kívül mindössze annyi kárt sikerült okoznom,
hogy a tus csövével hadonászva egy óvatlan mozdulattal levertem a cső
tövéről a festéket. Ezt persze majd kijavítom az ablakok festésekor.