Bevégeztetett...
 
Újabb vonalakon, újabb száz kilométereken szűnt meg (akarom mondani szünetel) a vasúti személyszállítás. Mi is részt vettünk az egyik utolsó úton. Elkísértek barátaink, ismerőseink, sok-sok idegen, akikben mégis közös a vasút szeretete és a hit, hogy lehet jobban, lehet szebben, lehet gazdaságosabban vasutat "csinálni" és nem a megszüntetés, a pusztulni hagyás a modern jövőbe vezető egyetlen út. Mindenütt koszorúk, gyászszalagok, mécsesek. Temetési menet, már a halotti tor terített asztalával, a kellemes emlékek felidézésétől vidámabb hangulattal. Népdalok, régi történetek, kedélyesen beszélgető emberek, házi borok, sütemények, hószállingózás, a sínek jellegzetes kattogása, az MD motor duruzsolása. Vakuk villogása, hosszan-hosszan, szomorúan búcsúzó mozdonykürt. Azután csend, a pislákoló lámpák fényében hajladozó csupasz faágak, hideg téli szél, sötétség... Elment az utolsó vonat, haza mentek az utolsó utasok...
Bevégeztetett...
2009. december 12.
 
Az utolsó Bz motorkocsis vonat a Hármas-hegy tövében, Pécs-Vasasnál.
 
 
 
Pécs-Gyárváros megállóhely - a mellékvonali romantika utolsó morzsái.
 
 
A vonal legnagyobb műtárgya a 6-os út feletti híd.
 
 
Bevágásban, Hird után.
 
 
A behavazott Zengő lábai előtt.
 
 
 
Pécsváradi érkezés, még világosban.
 
 
 
 
 
 
Pécsvárad, még világosban. Hideg, hószálingózás, szomorúság, búcsúzás.
 
 
 
Ez már tényleg az utolsó út.
 
 
 
 
 
 
Néhány kép a vonal állomásairól.
 
 
 
 
 
Az utasok. Csak lelkük egy darabkája szomorkodott, de az nagyon.
 
 
Ez nem a szokásos gyász, inkább csak keserédes búcsúzás.
 
 
Engedélykérés, írásbeli rendelkezés. Még egyszer, utoljára.
 
 
 
Koszorúk, mécsesek - az utolsó út, a gyász kellékei.
 
 
Elment hát, nincs tovább. 2009. december 12.
 
 
A hangulat...
 
 
Az utolsó indulás Pécsváradról...
 
 
Kép és szöveg: Lukács Ernő
2009. december 12.