A hagyományos terepasztal –esetünkben modellvasúti terepasztal- alatt azt a saját, otthoni használatra és általában a lakásunkban elhelyezett, állandóan felépített, működőképes modellvasúti pályát értjük, amelyen a környező domborzatot és a tereptárgyakat is megjelenítettük. Megjegyzendő, hogy terepasztalunk igen változatos formában és kialakításban készíthető el. Formája lehet négyzet, téglalap, kör, L, U vagy O alakú. Elhelyezése szerint: hagyományos lábon álló „asztal”, szekrénybe behajtható, mennyezetre felhúzható, polcra, vitrinbe vagy dobozba, bőröndbe épített terepasztalok ismertek.

Hagyományos, négyszög alakú terepasztalok. Forrás: gleisplan.ch

Egy - egy példa az L, U, és O alakú terepasztalokra. Forrás: gleisplan.ch

Egy kör alakú és egy kofferterepasztal.

A modulterepasztal ezzel ellentétben: Hordozható terepasztal darab, amely meghatározott méretben, szabványos csatlakozó felülettel készül és ezek egymással tetszés szerinti sorrendben üzemképes terepasztallá összeszerelhetők. A modulterepasztalon a vasútvonal csak egy darabját készítjük el, körülötte a környezetet dioráma minőségben* ábrázoljuk.

*Dioráma minőség: Esetünkben ez azt jelenti, hogy igényesen, az apró részleteket is hűen ábrázoló domborzatot, növényzetet és tereptárgyakat készítünk modellvasút-vonalunk mellé. Ezt csak megfelelő alapanyagokból és célravezető módszerek alkalmazásával érhetjük el. Ez nem feltétlenül egyenlő a drágasággal. Nagy szerepet kap a kreativitás, az ötletesség, a domborzat, a növényzet és az épített tereptárgyak jellegzetességeinek ismerete. Ezeket mérethelyesen és élethűen visszaadva érhető el a címben megnevezett –és általánosan elfogadott- minőségi szint.

Egy modulterepasztal felépítése.

Az otthoni terepasztalon –általában- korlátozottak a lehetőségeink. A kis és közepes alapterületű pályákon csak rövid állomásokat és nyílt vonalakat készíthetünk, és a vasúti berendezéseket, a környezetet is csak részben ábrázolhatjuk. De ez a terepasztal tulajdonosok nagy részét nem zavarja, mert sokan "csak" szeretik a vonatokat és szeretnek játszani velük. Nekik ez a kézenfekvő megoldás. Ezzel szemben, aki ismeri és modellezni szeretné kicsiben az igazi vasút üzemét, annak csak a modulterepasztalon van erre lehetősége. A modul esetében alkalom nyílik az állomások –hosszirányban is- mérethelyes kicsinyítésére, a vasútvonalak hosszának jelentős növelésére, minden vasúti berendezés és épület részletes megjelenítésére, az igazi üzemvitel pontos eljátszására. Egy modulrendszer –elméletben- a végtelenségig bővíthető. Erre csak azért nem került még sor, mert egy sportcsarnok küzdőterét betöltő modulrendszer elkészítése, összeszerelése és működtetése is óriási feladat: Hatalmas munka-, idő-, és költségigénye van.

A két rendszer előnyeinek ötvözése: Egy otthoni hobbiszobában építhetünk magunknak nagyméretű, terjedelmes terepasztalt, amin minden nekünk tetsző és szükségesnek gondolt motívumot igényesen, szakszerűen megjeleníthetünk. Ha ezt a mérete, kezelhetősége miatt több darabban készítjük el, akkor szegmens terepasztalról beszélünk, hiszen ezt csak egy meghatározott sorrendben építhetjük össze üzemképes berendezéssé.

Egy profi modultalálkozó. Forrás: FREMO Alsfeld

Persze a két terepasztalfajta között több átfedés is lehetséges. Vannak olyan otthoni terepasztalok, amelyeken szabványos csatlakozó felület(ek) van(nak), így beilleszthetők a modulok sorába, és vannak olyan modulterepasztal darabok, amelyek önállóan is üzemképesek. Készíthetők kisebb modulrendszerek, amelyek egy hobbiszobában is felállíthatók és üzemeltethetők. Ilyen több célnak is megfelelő terepasztalt vagy modult kellő tapasztalat és szakismeret birtokában bárki építhet. Fentiek ismeretében már mindenki eldöntheti, melyik játékban szeretne részt venni, mire áldozza a szabadidejét, és anyagi forrásait. Ha mégsem tudna dönnteni, akkor megemlíteném, hogy vannak olyan modellezők, akik otthon megelégednek egy kis terepasztallal, de emellett rendszeresen részt vesznek saját moduljaikkal kiállításokon, egyéb rendezvényeken.

Kapcsolodó linkek: