|
Háttértörténet |
| Ma is iszonyatosan meleg van, a hajófenéken a sűrű
félhomályban a hőség szinte kibírhatatlan. Fanyar izzadságszag terjeng a
levegőben. Tilos beszélgetni, és a hajótest monoton nyikorgásán kívül
csupán az ostor ütemes csattanásait lehet hallani, meg az azt követő
kétségbeesett jajgatást. - Húzzátok meg, kutyák! - kiáltja torkaszakadtából a félszemu felügyelő, miközben ismét suhint egyet az ostorral. - Addig élvezzétek ezt a kellemes kis kirándulást, ameddig lehet, mert ha egy-két napot eltöltötök ott, ahova megyünk, garantálom, hogy visszasírjátok majd ezt a helyet! - Egy padhoz láncolva, nekifeszülve a hosszú evezőlapátnak, melyet másik két gályarabtársaddal húzol, arra a szerencsétlen napra gondolsz, amikor egy hete elfogtak. Feketehomok kikötőt egy kis bárkán hagytad el, és délnek vetted az irányt, az Osztriga-öböl felé. A balszerencse úgy hozta, hogy egy gálya bukkant fel a láthatáron, és egyenesen feléd tartott. Egyre közelebb került hozzád, majd orrával hamarosan szétzúzta a bárkádat. |