|
182. |
| A férfi elfordítja a tekintetét, amikor előhúzod a késedet, és döfésre emeled. - Még egyszer hála és köszönet neked - mondja. - Több lehetőségem már nem lesz, hogy köszönetet mondjak neked. - Leeresztetted a kezedet, és még a szemedet is be kell hunynod, miközben döfni készülsz. Késed azonban nem ér célba. Egy erős kéz néhány centire a férfi mellkasától megragadja a csuklódat, és iszonyatosan megszorítja. Kinyitod a szemedet, és ekkor látod, hogy a fogoly férfi mosolyog rád ördögien. Becsapott! Egyáltalán nem akart meghalni. Egyszerűen fegyverre volt szüksége, amellyel majd elbánhat a fogva tartóival, a fegyvert pedig tőled szerezte meg! Odaszorítja a csuklódat a rácsokhoz, és arra kényszerít, hogy a kést ejtsd be a cellába. |
|
|