Egyikük régi jó barátod, Mungo. Széltől cserzett arca haragos. Meglepetten néz rád, de nem köszönt. Elmeséli, milyen szomorúság érte a faluját. Mivel nincs aranyuk, sem egyéb kincsük, az Osztriga-öböl lakói soha nem érdekelték igazán a külső támadókat. Néhány hete azonban, amikor a férfiak kint voltak a vízen, a Tűzszigeti Gyíkemberek zsákmányul ejtették néhány hajójukat, és több fiatalembert elraboltak. Mungo szerint a foglyok biztosan a Tűz-szigeten raboskodnak, és vasra verve dolgoznak az aranybányában. Az emberrablás óta két ember őrködik a faluban, míg a többiek halásznak. Ennek ellenére a Gyíkemberek ma reggel ismét támadtak, lefegyverezték az őröket, és magukkal vittek még egy csapat fiatalembert. Mungo közli veled, hogy nekivág a tengernek, egyedül megy a Tűz-szigetre, mivel a többiek félnek. Némán figyel, hogy vele tartasz. Hátba vereget, és hálája jeléül kezet ráz veled. A szegény halászfalu lakói egy pillanatra elfelejtik a bánatukat, és köréd sereglenek, hogy köszönetet mondjanak neked. Mungo ezután meghív, hogy vacsorázz vele, és pihenj egy keveset, mert az út a Tűz-szigetre órákig tar majd. Tovább