138.

Előveszed a Talizmánt és alaposan megvizsgálod. Derengő szöveget fedezel fel rajta, mintha csak a Halál szolgáinak közelségét jelezné: - „Én a Haláltalizmán vagyok. Az Arcnélküliek védelmeznek, akik viselőmet szolgálják.” Mikor leszáll az est, tábortüzet raksz, köré pedig fáklyákat állítasz. Nem tudsz aludni, csöndben fekszel és hallgatózol. A Talizmán egyre nehezebb lesz. A vad nyerítés, amely tegnap is megzavarta az álmodat, hamarosan újra felhangzik, megtörve az éjszaka csendjét. A távolban újra meg újra felhangzik a dermesztő hang. Kisvártatva rémülten veszed észre, hogy hat rémálomszerű ló jelenik meg, szemükből és orrlikaikból lángok csapnak ki, hátukon pedig egy-egy életgyűlölő, gonosz kísértet ül. Félkör alakban körülvesznek, és meredten bámulnak, majd rekedt hangon egyszerre szólalnak meg: - Mi a Halál eszközei vagyunk. Azért jöttünk, hogy elvigyünk urunkhoz és visszaszerezzük a Talizmánt! Mit teszel?