1.

Becsukják mögötted a vastag ajtót, és hirtelen megszűnik a téged éltető tömeg moraja. Meggyújtod lámpásodat, majd körülnézel a fényében. Egy hosszú alagútban vagy, amelynek vége sötétségbe torkollik. Az alagút körülbelül négy méter széles lehet és nem csak egy közönséges vájat a dombban; falait kőlapok borítják, és felszínük nyirkosságtól csillog. Itt-ott egy-egy repedés tarkítja őket, amelyet előszeretettel használnak búvóhelyül apróbb bogarak és pókok. Bőrödön érzed a benti hűvös levegőt, amely most kifejezetten üdítően hat rád a kinti hőség után. Vízcsepegés és apróbb állatok – talán patkányok – nesze üti meg a füledet. Mivel nem ácsoroghatsz örökké, elindulsz az alagút belseje felé. Csak most tűnik fel, milyen alacsony is a mennyezet; alig egy méterrel van csak a fejed felett. Körülbelül háromszáz méter megtétele után végre valami megtöri az egyhangú kőlapok látványát a bal oldali falban. Egy faajtót veszel észre, melyhez közelebb lépve egy feliratot olvashatsz el rajta, melyet a te nyelveden írtak: „Tanácsadás”. Ha úgy döntesz, benyitsz az ajtón, lapozz a 328-ra. Ha inkább úgy döntesz, nincs szükséged tanácsokra és továbbhaladsz utadon, lapozz a 176-ra.