|
|
| Bár odakint sötét éjszaka van, a csarnok mégis vakítóan világos, bár fogalmad sincs, hogy mitől. Szíved a torkodban dobog, amikor elindulsz az óriási, színarany kapuhoz. Puhán lépkedsz a vörös szőnyegen, és a kapu felé tartván ajtókat veszel észre, melyek a csarnok mindkét falán, az oszlopok mögötti falból nyílnak. Mire eljutsz a kapuig, legalább húsz-harminc ajtót hagysz el. Egyszer csak ott állsz az aranykapu előtt és azonnal feltűnik, hogy a bal és a jobb ajtószárnyon három, legalább fél méter átmérőjű gombszerű kidudorodást látsz. Mind különböző színű, így azt feltételezed, hogy más és más anyagból készültek. Éppen ezen morfondírozol, amikor figyelő tekintetet érzel magadon. Megfordulsz és alakot látsz a hátad mögött, amint tőle pár méterre téged figyel. Köpenye fekete, mint az éjszaka és a vörös szőnyegig ér, eltakarva lábait. A fejét sem látod, csupán a csuklya mögötti sötétségben húzódó, vörösen izzó szempárt. |
|
|
