269.

A padló lassan továbbemelkedik, te pedig egyre inkább kezdesz kétségbe esni. Már le kell feküdnöd a padlóra. Becsukod a szemeidet, hogy ne lásd a lassan, de biztosan közeledő, köves plafont… Végső elszántságodban karoddal próbálod meg visszatartani az iszonyú prést, mintha karod ereje elegendő lenne a szerkezet megállítására. De természetesen semmi eredménye nincs a dolognak.
De nem az a sorsod, hogy csúszómászó féregként pusztulj el ebben a szobában, a plafonra felkenődve. A csapda ennél okosabban lett kitalálva. A Főmágus ugyanis nem tud túl sok információt kinyerni halott ellenségeiből. Azonban sokkal jobbak az esélyei, ha először a kétségbeesésbe kergeti őket, és utána kezd bele a kivallatásukba. Amikor a plafon már a mellkasodat súrolja, és saját ziháló lélegzeted hője visszaverődik a kőről az arcodba, újabb zörejt hallasz. Mintha egy másik gépezet is működésbe lépne. Ez a zörej azonban megnyugtatóan hat, amint látod, hogy egy nagy repedés jelenik meg a plafon egybefüggő kőtömbjén, melyen át fény szűrődik be! Lapozz az 561-re.