61.

Egy aranypénzt csúsztatsz a tenyerébe. Az öregasszony megremeg. – De hiszen ez arany! – motyogja. – Legyenek áldottak az istenek! Még soha senki nem volt ilyen nagylelkű szegény Javinnéhez. Fogadd legforróbb köszönetemet, idegen. Javinnet egész életre a barátoddá tetted. De nem! El kell rejtenem az örömömet. Mert ha ezek az istenátka korcsok, akik bőségesen kiveszik a részüket abból, amit én nélkülözök, megtudják ezt, nagy bajom lesz belőle. És most még túl korai, hogy segítséget kérjek a schinni jó barátaimtól. Nem, titokban kell tartanom a dolgot. El kell rejtőznöm. A mondandójában több dolog is volt, ami felkeltette az érdeklődésedet. Mielőtt az öregasszony felszedelőzködne, hogy elrejtőzzön, még van egy kis időd, hogy kikérdezd. Ha azokról a „korcsokról” kérdezed, „akik bőségesen kiveszik a részüket abból, amit ő nélkülöz”, lapozz a 302-re. Hogyha inkább a schinni barátairól akarsz többet megtudni, lapozz a 372-re. Amennyiben arról kérdeznéd, hogyan vesztette el a szeme világát, lapozz a 388-ra.