387.

- Nos uraim, hová lesz e kellemes, késő délutáni séta? - kérdezi elegáns mosollyal az előbbi negyvenes éveiben járó úriember, közben megszabadulván bokros teendőitől. A jelenet kezd egyre furcsább lenni. Segélykérően a manóra pillantasz; ő, hogy zavarát leplezze, félrenéz, és különféle zöld mohákat tömköd a hallójáratába ártatlan arccal. Szemmel láthatóan nem akar belefolyni a társalgásba. Megköszörülöd a torkodat (vonj le 1 ÉLETERŐ pontot).
- Khm, khm. Izé. Én ugyebár... szóval nemes, és hősi küldetésen vagyok folyamatban, mintegy... - feleled, kevés sikerrel tettetve, hogy tudsz olyan választékosan beszélni ahogy az egy magadfajta hőstől nyilvánvalóan elvárható lenne. Közben visszaírhatsz 1 ÉLETERŐ pontot, mivel az az előbbi csak rossz ízű tréfa volt.
Miközben megpróbálod összeszedni gondolataidat (ennek darabjai szerteszét hevernek a földön), a manó suhint egyet a karjával, és abban a pillanatban elsötétül előtted a világ. Amikor ismét magadhoz térsz, a nyugati, sűrű, sötét erdőségek felé vezető úton találod magad. Lapozz a 222-re.