|
Háttértörténet |
| - Felséges királyom, egy életem, egy
halálom, én a hegyet megpróbálom! - vágod ki, és katonásan összecsapod a
bokádat a király előtt, amitől sajnos lepattan az egyik sarkantyúd. Utána
diadalmasan körülnézel. A jelenettől a teremben lévők szemeiben könnyek
jelennek meg. „Mindig megható, ha egy hős feláldozza az életét a
hazájáért”, gondolod, mert nem veszed észre, hogy a könnycseppeket a nagy
nehezen elfojtott röhögés csalta az emberek szemébe. A király végigmér: - Nos, fiam, te lennél az? Hmmm. Nem hittem volna, hogy akad az országomban egy olyan hü... hős, aki elvállalja ezt a feladatot. - mondja, és atyaian megveregeti a válladat. Aztán az udvartartása felé fordul: - Jól nézzétek meg ezt az embert, és vegyetek róla példát! Ekkora nagy... hőst rég nem hordott hátán Liónia földje! - A sarokban két fegyveres a pajzsa mögé hajtja a fejét, úgy röhög. |
|
|