Ez a történet nem mai, kb. egy éve zajlott, de kellet egy kis idő míg megemésztettük mi is.
Főszereplőnk a történet kezdetekor 14 éves fiú, és enyhe fokú autizmussal küszködik
Szülei hosszú évek alatt próbálta megtanítani az egyedül való közlekedésre, és már szép eredményeket értek el, az iskolából teljesen önállóan járt haza. Fontos eszköze volt a biztonságot nyújtó mobiltelefonja, amin ha esetleg szüksége lett volna rá eléri a szüleit.
Az iskolája a kőbányai Komplex Általános Iskola tanulói nem mind hasonló problémával rendelkező gyermek volt, jó páran csak azért kerültek az intézmény falai közé mert a kerületi iskolában épp nem tudták kezelni magatartásbeli hiányosságaikat. Ezek a tanulók sokszor ki is használták fizikai és mentális fölényüket a beteg gyermekekkel szemben.
Történt egy kora nyári napon, az iskola melletti buszmegállóban, hogy a fiútól két iskolatársa elkérte a telefonját, mutassa már meg hogyan is néz ki. Ő kézséggel adta az egyikük kezébe, nem igazán ismerte az emberi természetet, nem tudta létezhet hátsó szándék is.
Közeledet a busz ezért kérte vissza mobilját, de a két iskolatárs nem adta , egymásra mutogattak, hogy a másik rakta el a zsebébe. Felszálltak a buszra ahol az egyik anyukája is előkerült, aki lazán megfenyegette a fiút, nehogy belekeverje a gyerekét ebbe a lopásba mert lesz ez meg az. Persze a telefont nem adták vissza ekkor sem. A ’’kedves” anyuka később az iskolában is megfenyegette a fiút és a tanárját is, például, hogy van neki jó pár idősebb gyermeke azok majd jól megverik a fiút.
Ezzel az akcióval jó pár év eredményét tették tönkre, a gyermek ismét bizalmatlan lett mindenkivel szemben és egyedül ismét nem mert közlekedni, természetesen az apukája ezért is meg most már a testi épsége védelmében is kísérte minden nap az iskolába és haza.
A szülők a kerületi rendőrségen megtették a feljelentést, a rendőrök meghallgatták a két iskolatársat is az ügyben. Tudomásunk szerint, nem is tagadták a tettüket , csak mint az előzőekben, egymásra mutogattak. Persze a gyerekek körében az iskolában már beszédtéma volt, hogy kinek és mennyiért adták el a telefont.
Most nem akarok arról beszélni mennyire aljas dolog egy beteg gyermek bizalmával visszaélni és arról sem hogy ez milyen szánalmas egy cselekedet volt.
Az iskola meg tett mindent, hogy az intézmény falai közt megvédjék a fiút a két iskolatárstól és a rengeteg ’’unokatestvértől” akik ugyan ebbe az általánosba jártak. De ennek ellenére számtalan megaláztatást, zaklatást kellet elviselni a beteg gyermeknek a rendőrségi feljelentés miatt.
És most jön a csavar. A kerületi rendőrkapitányság megszüntette az eljárást, most figyelj…
Ismeretlen tettesre hivatkozva.
BESZ@RÁS!!!
Na ezért mosolyogtam meg amikor a kőbányai önkormányzat újságjában azt olvasom, hogy a mennyit javult a közbiztonság, meg húúú de jó nekünk!
Szörnyű egy világ, ha már a gyermekeinket sem tudhatjuk biztonságban.
Legutóbbi hozzászólások