|
Tegnap Tatabányán jártunk.
Éppen a Síkvölgyi útról kanyarodtam az Árpád útra, amikor Zsuzsa figyelmezetett: - jelzést talált! A két út kereszteződésénél álló bánhidai református templom lábazatában pillantotta meg a jelet.
Ha nem is naponta, de meglehetős rendszerességgel járunk erre, mégis, idáig elkerülte figyelmünket. Bár, ha megnézzük a templomról készült képeket, nem csodálkozhatunk ezen. Előlről sűrű bokrok takarják a fal tövét, csak oldalról, egy bizonyos pontról látható. Zsuzsa éppen jó időpontban nézett jó irányba.
Félreálltam a templom melletti kis zsákutcába, a két Zsuzsa és Levente, a kocsinál vártak, míg - a szerencsére nálunk lévő fotómasinával - vadászatra indultam. Közelítve a templomhoz megpillantottam a jelet, de mintha nem olyan lett volna mint általában, és nem is a várt helyen volt. Mi a csoda ez? Még néhány lépés és előtünt a keresett példány is. Igen ám, de azon túl, a közelébe, még egy gyanús valami. És valóban, az is valamiféle jelzés. Két kakukktojás fogja közre a magasságjelet! Ilyet eddig még nem találtunk!
Zsuzsa hitetlenkedve fogadta a hírt, és vissza kellett sétáltunk, hogy saját szemével győződjön meg a különös hármasról.
Mellékesen megjegyzem, hogy fényképezőgépünk nagylátószöge kevés volt a templom fotózásához, így a két távoli kép több darabból összeállított panoráma.
|
