|
Rijekai városnéző sétánk során már megnéztük a kikötőt, a római kaput, sétáltunk a belvárosban, elmerültünk a piac forgatagában, és csak a Trsat-hegy megmászása volt hátra. A két víz közé ékelt parkoló felől, a Tito marsalról elnevezett téren keresztül közelítettük meg a tersattói lépcsősort. A teret észak-keletről határoló -önkormányzati hivataloknak helyet adó- épület előtt elhaladva megakadt szemem egy jelzésen, melyre Zsuzsa már kattintotta is masináját. Néhány lépést tettünk csak, és már a következővel kellett foglalkoznia.
Nyaralásunk alatt Leventével szinte el sem engedtük egymás kezét, midig együtt és az élen haladtunk, a városi forgatagban is tekintetem leginkább lefelé a gyerkőcre irányult, nem csoda, hogy észrevettem a fal tövén megbújó jelzéseket.
Mire leértünk a Trsatról a fényviszonyok is kedvezőbbek lettek, és Zsuzsa befejezte a helyszín dokumentálását.
Külön köszönet jár neki, amiért a nyüzsgő forgalomban gyors és pontos munkát végzett.
Itthon, írás közben felmerült a gondolat: két különböző jel gyakorlatilag egy helyen! Talán valamelyiknek, vagy éppen mindkettőnek a kakukktojások között lenne a helye? Az első kivitele jobban hasonlít a nálunk találhatókéra, a második viszont felíratai alapján inkább tölti be funkcióját. Dönteni nem tudtam, mindkét messziről jött vendéget tiszteljük meg a rendes tagság jogával.
|
