|
Nos itt az idő, térjünk vissza a 22-es sorszámú, nyergesújfalui jelzéshez. Majdnem elkövettem egy bakit: Kálmán barátom, telefonja alkalmával -amellet, hogy megvan a cikk-, azt is megemlítette, a Hírmondó melyik számában található, már nyelvemen volt, hogy köszönöm, nekem ez elég segítség, a papír alapúra már nincs is szükségem. Másfél éve, amikor egyáltalán ezzel a jelzéssel foglalkozni kezdtem, ráakadtam Nyergesújfalu honlapján a Hírmondó archívumára, jó néhány évfolyamot átnéztem, de nem találtam a keresett írást. Most, a Kálmántól kapott évszám birtokában biztosra vettem, megtalálom a cikket. Még szerencse, hogy elhoztam Kálmántól a papírt -ez a biztonságos adathordozó, tíz év után is olvasható, nem úgy mint a CD lemez-, Nyergesújfalu honlapja az azóta eltelt idő alatt megújult, a Hírmondó archívuma kimaradt belőle.
Tehát itt az írás a kezemben, és elovasva, mindjárt egy helyesbítéssel kell élnem: a jelről írt, sokat emlegetett cikk nem Padányi tanár úr írása. Szerzője Nagy Zoltán úr, a Földmérési és Távérzékelési Intézet, azóta nyugálományba vonult vezető-főtanácsosa. Az írás a Nyergesújfalui Hírmondó 2003. évi 11. számában jelent meg. Ennyi év után talán megbocsátható, hogy a szerző neve nem maradt meg emlékezetemben, mentségemre, a rovatot Padányi Lajos gondozta, cikkei nagy részét írta.
A cikkből kiderül, hogy valóban fontos, nagy eszmei értékű jelzésről, főalappontról van szó. És ez azonnal kérdést fogalmaz meg bennem. A főalappontok szintjének megadása, legalábbis Nadap 173,8385 értéke alapján, legalább fél milliméteres pontosságú; hogyan lehet ezt a pontosságot ettől a rossz állapotú betonfelülettől elvárni? Ez csak jelző betonoszlop lenne, és a valódi jelzés valahol a föld alatt található?
Mindenesetre a jelzés adatlapját a megfelelő kiegészítéssel elláttam, és hozzá linkeltem a Hírmondó cikkét is, amit ha el szeretne olvasni, innen is elérhet.
Hadd köszönjem meg Padányi Lajosnak, és Kálmán barátomnak, is segítségüket!
|
