Mint mindig, ezúttal is egy kis késésben vagyok.
A március 14.-i -emberemlékezet óta nem látott- hóvihar udvarunkat sem kímélte, jó térdigérő hóval pakolta tele. 15-én reggel meglátva a hatalmas kupacokat, Zsuzsa és Levente hóember építését kezdék tervezni. Tucatéves családi fotók alapján határozták meg a szükséges paramétereket, és a nagy hidegre való tekintettel, 16.-át jelölték meg építési időpontnak.
Az elmúlt jónéhány napban bokros teendőim vannak, új fotóarchívum készül az annavölgy.hu -ra, ezért kimentettem magam a munka alól. A megbeszélt időpontban a mesterek kivonultak az udvarra, csak az építés vidám hangjai szűrődtek be a lakásba. Ilyen körülmények között nem lehet képgalériát csinálni, és különben is, ki fog nekik szenet adni a hóember szemének, a rossz lábas kalapjáról nem is beszélve!
Összecihálódtam és utánuk mentem. Az udvaron meglepetés várt rám: a vastag hó eltűnt, és a zöldelő füvön csaknem készen állt a mű, nekem már csak kis igazgatás, és a díszítőelemek előteremtése jutott. Levente helyére nyomta az utolsó széndarabot, beszúrta a söprűt, a hóember elkészült.
|