|
Tegnapelőtt választás volt. Az elmúlt napokban, de inkább hetekben, még a vízcspból is politika folyott, mellesleg honlapom is régen frissült. Talán ez is, az is hozzájárult ahhoz, hogy most a billentyűzet elé ültem.
Ezúttal két régi, és nagyon rövid történetet osztok meg olvasóimmal. Talán már ötven évnél régebben, kisgyerek koromban hallottam őket először, ám azóta is időről időre felbukkanak emlékeim közül.
Választás Magyarországon
Az 1920-as 30-as évek fordulója táján egy poros alföldi kisváros utcáján asszonyok beszélgetnek a ház előtt. Nemzetgyűlési választás napja van, ám őket nem ez, inkább családjuk napi gondjainak megoldása foglalkoztatja. Egyszer csak nagy meglepetésre, megjelenik a girbe-gurba utcácska kanyarulatában egy hintó, és megáll a beszélgetők mellett. A kocsis mellett jólöltözött fiatalember, leszól:
- Asszonyok, maguk kire szavaznak - Ők talán mondták kire, vagy talán nem, a fiatalember folytatta:
- Szavazzanak Kuna P. Andrásra! Ha rá szavaznak a hintóval mehetnek!
A megszólítottak vonakodtak, de a férfi addig-addig kapacitálta őket, míg ráálltak a dologra. Legyezgette hiúságukat a hintó. Mikor hajtathat végig a város utcáin egy sokgyermekes vasúti bakter özvegye?
A voksolás annak rendje és módja szerint megtörtént, ám mire végezek, a hitó eltűnt. Mit tehettek, türelmesen várakoztak. Egyszer csak megjelent az előbbi fiatalember:
- Asszonyok maguk mire várnak itt? - kérdezte - Hát a hintóra. - válaszoltak. A fiatalember hangos nevetéssel mondta: - No akkor indulhatnak isten hírével, mert hintóval jöttek választani, de azt nem mondtam, hogy vissza is azzal fognak menni!
A történet, humorossága mellett azért némi tanulsággal is bír: Ezek az egyszerű asszonyok egyszer felültek a csábítás hitajába, de biztosak lehetünk benne, másodszor már nem ültek volna fel, akárhány lovat is fogjanak be a fényes hintó elé.
Két pofon
Akárcsak az előző történet, ez is az alföldi kisvárosban esett meg, és még az ideje is nagyjából arra a korra tehető.
Kis iskolás gyerekek ülnek csendben a padokban. - Gyerekek! Ma tanfelügyelő érkezik az iskolába. Ha kérdezek valamit, csak az jelentkezzen aki tudja a választ! - mondja a tanító.
A tanfelügyelő valóban megérkezik, a tanító pedig felteszi a kérdést:
- Melyikőtök tudja megmonadani, ki Magyarország kormányzója?
Elsőnek egy apró szőke kislány teszi fel a kezét. A tanító felszólítja, ő pedig a tudás büszkeségével szine kiáltja:
- Horthy Miklós
Durr! A hatalmas pofon egy pillanat alatt tünteti el az örömöt a kislány arcáról. - Kicsoda?
Az újabb válasz már inkább félve: - Horthy Miklós - Durr! Csattan a második pofon.
- Tanuld meg, Magyarország kormányzója vitéz Nagybányai Horthy Miklós őfőméltósága!
A kislány egy életre megtanulta, és megtanultam ezt a történetet én is, olyannyira, hogy valahányszor eszembe jut, mintha az arcomon csattanna az a két régi pofon.
Miért jut mostanában gyakrabban eszembe ez a két történet, magam sem tudom pontosan. Talán a tehetetlenség érzése miatt, hogy nem tudom elmondani a - tegnapelőtt immár másod ízben - csábítás hintajába ültetett többségnek:
Vigyázzatok! Az általatok éteri magasságokba emelt új kormányzó mint a varázsló Cipolla bánik veletek, V.N.H.M. személyét emelve maga elé példaképül, annak rendszerét másolva, és útját követve vezet romlásba.
Vigyázzatok! A gyermekeiteknek hamarosan új betűszót kell megtanulniuk: O.V.Ő.F.M.
|
