|
Néhány évvel ezelőtt, az annavölgyi fotóarchívum képeinek összegyűjtése során, kezembe akadt egy régi, meglehetősen kopott és sérült fénykép. Talán az egyik legrégibb fotó Annavölgyről. A képet nézve - melyen a Borbély-sor és a Kukukk-kolónia látható - azonnal nyilvánvaló lett, hogy a mai Szabadság utca fölötti dombról készült.
Ez a domb már korábban is birizgálta fantáziámat, vajon mit lehet onnan fotózni. Hát ez a régi kép már tettekre sarkallt, valahogy fel kell oda jutni, lehetőleg még kora tavasszal, mielőtt a lombok mindent eltakarnak. De hogyan! A domb gerince a párhuzamos Rózsa Ferenc és Szabadság utca telkeinek választóvonala. Kézenfekvőnek tűnt, valakit megkérni, engedjen fel kertje végébe. Az idő egyre telt, a lombok sűrűsödtek, amikor eszembe jutott: hiszen én ismerek valakit a Szabadság utcában. Ott lakik Izsó Jani, akivel a Fúvószenekar történetének megírása hozott közelebbi ismeretségbe. Elég volt két telefon, és ma délután már indultunk is neki a domboldalnak. Mondanom sem kell, Zsuzsa jött velünk, elvégre Ő a fotós a családban.
Janiék az utca közepe táján laknak, ezért a kedvező pozíció eléréséhez előre kellett sétálnunk a gerincen. Néhány perc, és sok egyéb mellett a régóta várt kép is ott lapult a memóriakártyánkon.
Úgy gondoltuk, ha már itt vagyunk, használjuk ki az alkalmat és sétáljunk végig a gerincen. Bizony a valaha művelt kertek jórésze mára bozóttal benőtt dzsumbuj. Éppen egy sűrű bozótba tértünk be, elől Jani mint vezető, mögötte Zsuzsa, hátul én a sereghajtó. Csak mentek előttem, ügyet sem vetve a bozótban megbúvó betontömbre.
- Hé! Gyertek már vissza! - Szóltam utánuk, mert azonnal tudtam: megvan a 46. magasságjel.
És valóban, alig egy-két centi földréteg alatt már tapintottam is a szabványos betonoszlop felületét. Kapirgálás, sepregetés, és a bevésett kereszt is előtűnik.
Sajnos előre látom, hogy a hely meghatározásával gondok lesznek, a bozót miatt nem tudom pontosan bemérni a helyszínt, Zsuzsa is eredménytelenül próbálkozik támpontot nyújtó képek készítésével.
A két zsákmánnyal gazdagabban sétáltunk tovább, és a tokodi Hegyes-kő felé vezető földútra kiérve, a Népbolt-soron tértünk vissza. Köszönet Janinak a kalauzolásért.
|
