|
A hosszú kihagyás következményeként néhány bejegyzésre érdemes eseményről bizony lemaradtunk, ám van egy, amely fontossága és örömtelisége miatt nem maradhat megemlítetlenül. Olyannyira fontos ez számomra, hogy első gondolatként a mindennapjaink-at ünnepnapjaink-ra átírva, külön oldalra terveztem. Végül mégis ide került. Úgy gondolom, a szeretet és az öröm őszintesége még az eznemblog szürkécske oldalait is ragyogóvá teheti.
Csacsifogat volt a címe a színdarabnak, melyben 1967-ben Papa (ez most nem én vagyok, hanem az édesapám) az amatőr színjátszó csoport tagjaként az egyik főszerepet játszotta. A csacsifogatot egy fiatal pár alkotja, az ő kalandos egymásratalálásukat meséli el a darab. A bemutató után Papa ezeket a sorokat írta a csoport emlékkönyvébe:
Higgyék el, minden fiatal pár egy csacsifogat. Mindig mögöttük kell állni, hogy baj ne legyen.
Nehéz szülőnek lenni.
Talán ő sem gondolta, hogy egyszer majd unokája lesz az egyik csacsi! Márpedig így történt. Zsuzsa és Attila 'Csacsifogat' előadása tán tizenöt, vagy még több évvel ezelőtt kezdődött, és a rövid első felvonást követő mindenki számára tűrhetetlenül hosszú szünet után most jutott el a boldog fináléig, a pár végre egymásra talált. Úgy gondolom sok pótolnivalójuk van, ám most nem ez a legfontosabb, legfontosabb teendőjük a harmadik szereplő, egy feslő rózsabimbó a kicsi Anna óvása, felnevelése.
|
