|
Honlapunk hosszú kényszerpihenője előtti utolsó bejegyzésünkben Levente első iskolanapjáról számoltam be, most pedig az újraindításkor (szinte) elsőként, már az évzáró ünnepségről adhatok hírt.
Talán említettem abban a korábbi írásomban, milyen aggodalommal vártuk az iskolakezdést, vajon hogy megy majd a tanulás, szeret-e majd iskolába járni, lesz-e sok gondunk vele. Nos azt kell mondanom, aggodalmunk egyelőre felesleges volt. Levi nagyon szeret iskolába járni, reggelente inkább visszatartani kell, nehogy nyitás előtt érjünk oda! 
Nagyon szereti Zsuzsa nénit és Erzsi nénit (ő a szlovák nyelvet tanítja) és persze szerelmes Biankába. Leventének hatalmas szíve van, sok szeretetet tud adni!
Bennem azonban még ott lappang az aggodalom - említettem már valahol, én vagyok családunkban a pesszimista -, talán ez a nagy kedv és lelkesedés csak annak tudható be, hogy Levit jószerével csak sikerélmények érték, nem kóstolta még meg a kudarc keserűségét. Mert jól megy ám a tanulás a kis csibésznek (igazából én számítottam is erre), számolatlanul gyűltek a piros pontok és a pontokért kapott nyomdák. Az osztály falán a kis méhecske egyre magasabbra emelkedett.
A tanévnyitó után még említettem is itthon, hogy annavölgyi viszonylatban milyen népes oszálya van Levinek. Sajnos év közben két kislány elkerült Annavölgyről, így már csak kilencen zárták a tanévet. Ja, és Noémi csak az első napon ült Levi mellett, Zsuzsa néni átrendezte a sorokat, Áron került a helyére, majd egy-két hónappal később némi óra alatti fecsegések miatt, Szidónia lett a végső padtárs.
Így érkezett el az év vége, és szombat délután testületileg vonultunk az évzáróra.Sorban vonultak ki az oszályok az iskolaudvarra, először a kicsi, majd sorra a nagyobbak, végül a most ballagó nyolcadikosok. Mint az orgonasípok! Leventéék egy - egy szál virágot hoztak magukkal, ezzel köszöntötték az ünnepség díszvendégeit. Valószínűleg véletlenül, de Levi éppen Emőkének adta a virágot: - Mert őt nagyon szeretem!
Folyt a szokásos műsor, ének, vers, ahogy ez lenni szokott, végre elérkeztünk az ünnepség (számunkra) fénypontjához. Sorra szólították ki a valamiben élenjáró gyerekeket, és az igazgató bácsi emléklappal, ajándék könyvvel jutalmazta őket. Egyszer csak halljuk:
"Az első osztályból Kreisz Levente! Példamutató magatartásáért és kiemelkedő szorgalmáért!
Bizony, Levente osztályelső lett, talán mondanom sem kell, mennyire örültünk neki. A jeles eseményt egy nagy adag fagylalttal ünnepeltük meg!
|
