... és lőn, kezemben a fotók! Most végre lezárul(?) a leánykökörcsin (mások számára) talán már kissé unalmas témája.
(keresztfiú Attila) Zsuzsa rendszeresen rápillant oldalunkra, így értesült bizonyos hiányzó fényképek tárgyában elhangzott sírámaimról, és - mivel úgy látszik, Attila ráhagyta a napi adminisztrációs feladatokat - magára vállalta a hiányzó strázsahegyi képek elküldésének nyűgjét.
A két csomagban érkező fotókra pillantva egyből láttam, hogy a leginkább várt felvételek, ahogy előre is sejtettem, el sem készültek. Érkezett viszont rengeteg, a kirándulás hangulatát tükröző vidám felvétel, köztük jónéhány perdöntő bizonyíték, amellett, hogy sem Annából, sem szüleiből sem hiányzik a bolondozás hajlama.
|
|
A második, készülőfélben lévő spárgázó faltámasztásra volt válasz az előző bejegyzésben mutatott faltámaszunk, mert bizony választ, mégpedig csattanós választ kellett adnunk. Amúgy általában mindenre! Levente ugyanis egyfolytában Annát figyelte, bármilyen pózt, vagy kunsztot csinált, a kiskölyök több - (de leginkább) kevesebb sikerrel, mindenben utánozta a nagylányt.
A képeket nézegetve, rengeteg egymáshoz illőt fedeztem fel közöttük, és mivel ahogy említettem,csupa bolondozás volt az egész délután, hát engedtessék meg nekem is, hogy mókázzak egy kicsit a képekkel. Elnézést kérek a fotósoktól képeik nem rendeltetésszerű felhasználásáért.
Azt mondtam csupa bolondság volt ez a délután, de nem teljesen! A nap végére maradt egy kis komolyság is. Anna és Levente, életükben először szólaltathattak meg egy valódi orgonát!

Már a nap végét emlegetem, de ez csak arra a bizonyos április végi szombatra vonatkozik, hisz a képek csomagja rejt még meglepetéseket; nemhogy a kökörcsinről, de még a magasságjelről sem szóltam!
Magasságjel gyűjteményem egyik díszhelyét foglalja el a Nadapi Ősjegy. Sajnos ezt személyesen még nem láttam, de talán ami késik az nem múlik. Honlapom valamelyik rejtett zugában már tettem célzásokat, hogy olvasmányaim szerint az Ősjegy közelében van egy másik, újabban létrehozott főalappont, de ennél többet akkor nem sikerült megtudnom róla, így természetesen a gyűjteményben sem szerepel. Nos erről a második, hivatalos nevén NADAP II. főalappontról készült kép rejtőzött a kapott csomagban.
A két zsivány, Zsuzsa és Attila még a tavasszal jártak Nadap felé; nagy dolog! Oroszlánytól csak egy macskaugrás a Velencei-hegység! A képet itt nem mutatom meg, amint időm engedi, frissítem vele a gyűjteményt.
Egy beszélgetés során (a Strázsa-hegyi kirándulás és a képek megérkezése közötti időpontban) szóba került ez az oly sokszor emlegetett huncut Pulsatilla grandis. Ekkor már kezdett erősödni a gyanú, hogy a kirándulás során nem lett megörökítve, de Zsuzsa vigasztalt: - Küld majd fotót az övékéről.
- Miről? - kérdem
Kiderült, Zsuzsáéknál, édesanyja kertjében vígan díszlik a leánykökörcsin! Elképzelhető, hogy majd leültem! Én töröm magam, hogy láthassak egyet, Zsuzsának elég kimennie a kertbe! Mindenesetre így könnyű olyan jó képet készíteni, amely a képcsomag díszének számít. Kis képet nem teszek ide róla, de a bejegyzés képgalériájának végén ott van! Sajnos a galériában alkalmazott képméret csak sejtetni engedi a kép és a virág szépségét.
|