|
Április 25-én szombaton unokaöcs Attilák eljöttek Annavölgyre. Szép idő volt, úgy gondoltuk, ebéd után jót tesz egy könnyű testmozgás, menjünk el a Strázsa-hegyre.
Persze ez az ötlet, csak a többiek számára volt ennyire spontán, mi Attilával jónéhány héttel korábban egy partizánakció keretében már felugrottunk erre a nem túlságosan magas, de kiváló panorámával kecsegtető hegyre. 2006 óta szeretem volna ismét virágzó kökörcsint látni, de sajnos, nyomát sem leltük. Ekkor körvonalazódott bennünk egy áprilisi újabb összejövetel és a Strázsa-hegy közös megmászása.
2006-os ittjártunkkor utólag tudtuk meg, hogy a parkoló melletti épületben elkérhettük volna a torony kulcsát. Most úgy gondoltuk, kipróbáljuk a toronymászást, ám vagy az eltelt évek alatt megszűntették ezt a lehetőséget, vagy egyszerűen csak rossz időpontban jöttünk, de az épületben egy lelket sem találtunk. Zsuzsa erre a napra szabadságot kapott, így fényképezőgépünk otthon maradt, Attila Pentax-a pedig némi feledékenységből kifolyólag tette ugyanezt.  Így az események megörökítésére maradt Attila és (Attila) Zsuzsa telefonja. ( Kész katasztrófa ez a nevekkel! Lassan valami kódolást kell bevezetnem! )
A rövidnek induló délutáni program némi bútoráruház bejárás és fagylaltozás miatt kicsit elhúzódott, és még Andreához is beugrottunk a Szatmári Irgalmas Nővérek rendházába, nemcsoda, hogy a képek áttöltésére már nem jutott idő. Utóbb Attila emailban elküldött néhányat, azzal a felkiáltással, hogy a többit majd pendrájvon elhozza.
Ezekből mutatok itt most be hármat.
A középső képen Anna mozdulata valamit sejtet, de erről majd talán egy későbbi bejegyzésben írok bővebben. Persze nem csak mi hárman bohóckodtunk, kivette részét ebből az ifjabb Kollár család is, sőt, igazából ők kezdték az egészet! (Csak legyenek kezemben a fotók!) Mert még sajnos mindig nincsenek, pedig azóta voltak már itthon május végén a gyerekek, de tegye szívére a kezét aki azt mondja, egy őzpörköltös bográcsolás alkalmával sem feledkezne meg azokról a fránya fotókról!
Őrület, hogy itt már mindenről szó esett, csak a lényegről nem! Márpedig a lényeg, hogy ezen az áprilisi délutánon megoldódot egy sok-sok éves rejtély!
Mint említettem, kulcs nélkül kapaszkodtunk fel a Strázsa-hegyre, de azt nem mondtam, hogy társaságunk több részre szakadt. Levente - mint mindig első -, alkotta az előőrsöt, én pedig próbálva megtalálni a kilenc évvel ezelőtti kökörcsin-töveket, oldalról fedeztem a társaság többi tagját. Annyira akartam megtalálni ezt a virágot, hogy alig jutott el tudatomig, hogy nekem kiabálnak! Anna, a két Zsuzsa és Attila kézzel lábbal jelzik: - Gyere! Itt van!
Már botladozom és csúszkálok is feléjük a bokrok között, egyre csak a helyet nézem amit körül állnak, de nem látom a virágot. Egyre közelebb vagyok, innen már látnom kéne, de nem látom! - Hol van? - kérdezem, odaérve. - Ez az! - mutatnak egy egészen más formájú növényre. - Ez kökörcsin - kérdem, vagy inkább mondom bizonytalanul, ugyanakkor magamban pedig elűlten - Te jó ég! Zsuzsa ezt fotózta a börzsönyi túránkon!
|
|
|
Az első kép 2006 március 25-én, itt a Strázsa-hegyen, a második 2006 április 30-án szinte napra pontosan kilenc évvel ezelőtt Zebegény közelében készült, egy akkor ismeretlennek gondolt növényről. Midkét kirándulás leírása a Túracipőben rovatban olvasható. Így összehasonlítva már látszik, hogy ugyanarról a virágról van szó. A rejtély megoldása miatti izgalomban arról is megfeledkeztem, hogy figyeljek, Zsuzsa, vagy Attila megörökítse a huncut növényt. Most utólag reménykedem, talán kéretlenül is készült felvétel róla! (Csak legyenek kezemben a fotók!)
|
