|
Ezt a bejegyzést sajnos helyreigazítással kell kezdenem:
Ebben az őrült kapkodásban  , hogy végre utólérjem magam, bizony kimaradt a sorból két fontos helyszín. Ezzel természetesen a sorrend is felborult, amit helyre kell állítanom, de úgy kell annak aki nem figyel eléggé.
Következzenek tehát a kimaradt események:
Két alkalommal töltöttünk el Zsuzsával több-kevesebb napot Szegeden, de ez a két alkalom is elég volt, hogy megszeressük ezt a várost. Ezért azután, amikor úgy döntöttünk, hogy megkezdjük éves szabadságunkat, mely ezúttal egy hosszú hétvégére korlátozódott, nem esett nehezünkre a döntés: - Irány Szeged.
Az őrült kánikula elől jó lesz a Tiszapartra menekülni, és a kemping területén lévő strand is bíztató jelnek látszott.
Július 8.
Elfoglaltuk szálláshelyünket, az első fürdésen is túl vagyunk, és a Nap is lassan ereszkedni kezd lefelé, mire rászánjuk magunkat egy belvárosi sétára. Mennénk fagylaltozni a Kárász utcába, de Leventét nehéz elmozdítani a Dugonics tér játékos szökőkútja mellől. Végül csak sikerül elindulnunk, ekkor viszont nekem van okom a lemaradásra. Csodáltam volna, ha egy ilyen fontos épületben, mint az egyetem, nem találtam volna jelet. Közelebbről megnézve ugyan kissé különcnek tűnik, de azért kétségtelenül jel.
Július 9.
Úgy gondoltuk, ha már itt vagyunk a Tisza partján hajókázzunk kicsit. Első szegedi nyaralásunk alatt nap mint nap láttunk egy vizibuszt kirándulókkal le, s föl járni a folyón. Úgy gondoltuk, most mi is kipróbáljuk. Zsuzskával átsétáltunk érdeklődni a túlpartra, a kempinggel szemközti kikötőhöz. Megtudtuk, hogy a vizibusz évek óta nem jár, egy másik hajó pedig már letudta heti útját, csak egy hét múlva indul ismét. Nagyon nem szomorkodtunk, főleg mikor a felső rakpartra felmenve, a beton-mellvéd tövében jelzést pillantottam meg. Persze fényképezőgép nem volt nálunk, igy telefonnal kezdtem el fotózni, mikor Zsuzska - aki néhány métert előbbre ment - visszaszólt: - Itt is van egy!
Nocsak! Körülnézve aztán kiderült, hogy a masszív betonmellvéd minden átjárójánál, kb. 25 méterenként van ilyen jelzés. Gondolom az árvíz elleni védekezéshez szükséges ilyen sűrűséggel kitenni őket. A lefotózott példányt és a többit is inkább a kakukktojások közé számítom. Ezek után a Dugonics téri jel is revízióra került, mert kivitele eltér az eddigiektől, és azonos ezekkel a kakukktojásokkal. Úgy döntöttem egyelőre marad.
A hosszú hétvégéből rövid lett. Szállásunk éjjelenként is kibirhatatlanul meleg, aludni lehetetlen, vasárnap reggel úgy döntöttünk, inkább hazamegyünk.
Július 10.
Hazafelé útba szeretnénk ejteni Szolnokot, ezért nem az autópályán megyünk. Hódmezővásárhelyen, valahol a Kossuth tér környékén az egyik ház lábazatában egy, a Nagykőrösön talált kakukktojásokkal azonos kivitelű jelzést láttam. Sajnos a közlekedési helyzet nem tette lehetővé, hogy félreálljak. Nemsokkal később egy utcasarkon viszont a nagyobb, 120 mm-es jelzések egy példánya került elénk, majd félreállás után fényképezőgépünkbe.
|
