|
Július 15.
Tatabányán jártunk. Menetben az Árpád út egyik házán Zsuzsa meglátott egy jelzést. Rendben, majd visszafelé megállunk. Úgy is lett. A közelben van egy zöldséges, ott álltam meg, Zsuzsa dinnyét vett, míg én fotózni indultam. Alig léptem el az autótól, mindjárt az első ház falában egy fényes barna valamit pillantottam meg. Olyan volt mint egy jel, és mégsem mertem volna biztosra állítani, hogy tényleg az. Mindenesetre készítettem róla képeket, fényképezőgép híján, csak telefonnal. A kakukktojások közé került.
Itt eltöltöttem egy kis időt, így mire az eredetileg fotózni készült jellel is végeztem, már Zsuzsa is jött utánam.
- Láttad?
kérdezte, és tudtam, hogy a barnára gondol.
- Hát persze!
Július 20.
Esztergomban a Petőfi Sándor utcán haladtam befelé, a Honvéd utcába akartam visszafordulni. Már készültem a balra kanyarodáshoz, amikor Zsuzsa szólt:
- Ott van egy.
Biztos voltam benne, hogy az előttünk lévő református templomon látja. Vezetés közben az ember nem nagyon ér rá ilyesmivel foglalkozni, de éppen nem volt senki rajtunk kívül az utcában, így nyugodtan odakukkanthattam.
Már korábban említettem, hogy szemünk ráállt a világos háttérből kiemelkedő sötét foltok keresésére, így én is elsőre, a templomkerítés lábazatán sötétlő esővíz kivezető nyílást néztem jelnek, de rögtön megláttam a templom falában a valódit:
- Igen, látom az igazit!
Zsuzsa becsülettel elismerte, hogy a cső megviccelte. Jót nevettünk az eseten, mindenesetre ez legyen az ő szerzeménye.
Hogy milyen könnyű ilyen hibába esni, illusztrálja a következő eset.
Amikor Szegedről jöttünk haza, Kunszentmártonon utaztunk keresztül. A templom csak kis kitérőt jelentett, így természetesen arra kanyarodtam (Tudják, vannak helyek amelyeket mindig ...). Ahogy a templom elé értünk, már tapostam is a fékbe:
- Ez nem igaz! Még egy van!
És valóban, a templom jobb oldalán ott a jel. Nem a nagy 120 mm-es mint az elején, hanem a kisebb. Még valami tájékoztató táblát is látok mellette. Ha ide kattint megnézheti. Előkapom a fényképezőgépet, és már ugrom is ki a kocsiból.
A templom előtt gyülekező fiatalok talán még ma is azon tanakodnak, hogy az az őrült Suzukis miért rohant oda a mozgáskorlátozottak számára felszerelt jelzőcsengőhöz!
|
