Gazdaság

Dél-Korea gazdasága Ázsia negyedik és a világ 12. legnagyobb gazdasága 2014-es adatok alapján. Az ország a koreai háborút követoen a világ egyik legszegényebbje volt, nemzetközi segélyek és kölcsönök segítségével, valamint agresszív, konglomerátumokra és exportra építo gazdaságpolitikájának köszönhetoen néhány évtized alatt az egyik leggyorsabban fejlodo gazdasággá vált, így bekerült az ázsiai tigrisek közé.

2014-ben Dél-Korea bruttó nemzeti terméke (GDP) 1416 milliárd dollár volt, 59,4%-át a szolgáltatóipar , 38,3%-át az ipar adja, a mezogazdaság csupán 2,3%-ot tesz ki. A munkanélküliség itt az egyik legalacsonyabb az OECD országai közül.

Az ország iparát a nehézipari ágazatok jellemzik, mint például a petrolkémiai ipar vagy a hajógyártás , de fontos szerepe van az autóiparnak vagy a fogyasztói elektronikának is. Több koreai nagyvállalat is világszerte ismert, ilyen a Samsung , az LG vagy a Hyundai , melyek számos profillal rendelkeznek, a Hyundai jelen van például a hajóépítésben, a Samsungnak jelentos építoipari vállalatai vannak, az LG pedig a petrolkémiai és félvezetoipar területén is tevékenykedik. Dél-Korea fejlett iparával szemben a szolgáltatóipar viszonylag fejletlen, a kis- és középvállalkozásokra pedig kevés figyelmet fordítanak. A mezogazdaság jelentosége az ipar fejlodésével egyre csökkent, ma már az élelmezési szükségleteinek 70%-át importból fedezi az ország. A turizmus a 2000-es évek eleje óta rohamléptékben fejlodik, 2005-re megduplázódott az Koreába látogató külföldi turisták száma.

Gazdasági komplexitás tekintetében Dél-Korea 2012-ben az 5. helyen állt a világranglistában, legfobb kereskedelmi partnerei az USA , Japán , Hongkong és Szingapúr . Legfontosabb exportcikkei a finomított koolaj , az integrált áramkörök és az autók.

Dél-Korea egyre népszerubb befektetési célpont, foképp az USA és Japán számára. Az ország pénzügyi központja a fováros, Szöul , melynek Joido szigetén tömörülnek a pénzügyi szervezetek központjai. Természeti eroforrásai korlátozottak, az energiahordozók mintegy 96%-át importból fedezi.

A dél-koreai gazdaság számára a 21. században a legnagyobb kihívást az elöregedo lakosság, a rugalmatlan munkaeropiac, a csebolokra való támaszkodás és az exporttól való függés jelenti.

Infrastruktúra

Közlekedés

Dél-Korea számos nemzetközi repülotérrel rendelkezik, ezek közül a legnagyobb az incshoni , mely a legtöbb külföldi forgalmat bonyolítja. A Kimpho repülotér foleg ázsiai országokkal bonyolít forgalmat.

Dél-Koreán belül a belföldi légi járatok mellett a vasúti közlekedés kiemelkedo. A legtöbb városba a KTX nagysebességu vonatai is járnak, melyek normál sebessége több mint 300 km/h. A vonatokat a Korail üzemelteti.

A koreai városokat expressz ( koszok , ??) és intercity ( siö , ??) buszjáratok is összekötik. Az expressz járatok csak a célállomáson állnak meg, illetve pihenohelyeken útközben, valamint az autópályákon közlekednek. Az intercity buszok között is vannak olyanok, amelyek nem állnak meg, csak a célvárosban, ezek a csikheng ( ?? ) buszok; a hagyományos, több településen is megálló járatok neve ilban (??).

Az országnak 12 tengeri kikötoje van, ezek közül a legnagyobb – és egyben a legrégebbi is – a puszani. Dél-Korea partvidéke mentén számos kisebb-nagyobb sziget találgható, ezekre kompok segítségével lehet eljutni.

Az ország nagyvárosai közül Szöul , Puszan , Tedzson , Tegu és Kvangdzsu rendelkezik metróval. A szöuli metró 18 vonala összeköti a fovárost Incshon nal és Kjonggi tartománnyal, valamint Dél- Cshungcshong és Kangvon tartományokkal is.

Az ország közúthálózatának hossza 2014-ben 105 672 km volt, ebbol 4138 km autópálya. Az I Szunsin híd Joszu mellett a negyedik leghosszabb függohíd a világon és a EXPO 2012 -re készült el. Az Incshon híd Dél-Korea leghosszabb hídja és Incshon gyorsan fejlodo városrészeit köti össze a repülotérével.

Forrás: Wikipédia