Hanbok

A hanbok ( hangul : ?? , handzsa : ?? ; Észak-Koreában : ??? csoszonot ) hagyományos koreai öltözék. A három koreai királyság idejében (1-7. század) jelent meg az alapdizájn, ami azóta számos változáson esett át, foként a noi hanbok. A környezo országok viseletei is befolyásolták a megjelenését, különösen a kínai és a mongol öltözékek.

A hanbok két alapveto részbol áll, ez a nok esetében a csogori (???, kabátka, felsorész) és a cshima (??, szoknya), a férfiaknál a csogori és a padzsi (??, nadrág), ezen felül azonban számos ruhadarab egészíti ki. A Csoszon -korban a ruha anyaga, színe jellemzo volt a viseloje társadalmi helyzetére, a férfiak esetében igen fontos kiegészítonek számítottak a különféle kalapok , melyek a férfi rangját, foglalkozását, hivatali beosztását is tükrözték. A nok kiegészítoként különféle hajtuket használtak, a gazdag hölgyek és a kiszengek körében elterjedt volt a terjedelmes, díszített, nehéz paróka is. Az egyes családi és nemzeti ünnepek, konfucianista ceremóniák alkalmával a koreaiak csak meghatározott öltözékeket viselhettek.

A modern idokben a hanbokot csak különleges eseményeken, ünnepek alkalmával, esküvokön, temetéseken hordják a koreaiak, a mindennapokból kiszorította a hanbokot a nyugati stílusú öltözködés. A hanbok jelenkori népszerusítéséhez hozzájárultak a szaguk ok, azaz a történelmi jellegu televíziós sorozatok, amelyek számára sok esetben neves divattervezok készítik el a kosztümöket.

Története

A hanbok alapdizájnja a három koreai királyság idejében (1-7. század) jelent meg, azóta számos változáson esett át az öltözék, foként a noi hanbok alakult át látványosabban. A korai hanbok az északi szkíták , illetve Nyugat-Kínával határos nomád népek öltözékének, a kaftánnak jellegét viseli magán és egyértelmuen lovas nomád életmódot tükrözött. A Kogurjo sírok tanúsága szerint a nok V-nyakú, csípoig éro felsot viseltek, nadrág fölött hosszú szoknyával, a férfiak a nokéhez hasonló felsot, bo szárú nadrággal. A hanbok fejlodésére hatással voltak a környezo országok viseletei is, leginkább a kínai és a mongol, bár legtöbbször csak idoszakosan mutatható ki a hatásuk. A mongol öltözet eroteljesebben befolyásolta a hanbokot, annak köszönhetoen, hogy a Korjo -dinasztia korában (918–1392) több mongol hercegno is bekerült a királyi udvarba feleségként. A sillai királyok és udvar öltözködésére a kínai uralkodóházak viseleti rendszere volt nagy hatással. A köznép öltözködését ezek a hatások nem befolyásolták olyan mértékben, mint az uralkodó osztályét.

A férfiak nadrágja eleinte szukebb volt, a lovaglást megkönnyítendo, azonban késobb bovebb szárúak lettek, elosegítve a könnyebb fizikai munkát és kényelmesebbé téve a padlón ülést. A csogori hossza és jellege eleinte mind a férfiak, mind a nok esetében ugyanolyan volt, csípoig vagy még alább ért, szuk ujjú volt, ami a nomád, vadászó életmódot tükrözte. A noi csogori eleinte hosszú volt, csípoig ért, és a derékon övvel kötötték meg, az idok folyamán azonban egyre rövidebbé vált, valószínuleg a Csoszon -kor közepétol kezdodoen. A 16. században még igen bo ruhákban jártak a nemesek, mert a gazdagság egyfajta mutatója volt az, hogy megengedhették maguknak a felesleges anyagot. A 17. században, valószínuleg a rosszabb gazdasági helyzet miatt már a viselore szabták a hanbokot és nem használtak felesleges anyagot. A csogori ekkor derékig ért, és innen kezdodött a szoknya. A Csoszon -kor végén a csogori már olyan rövid volt, hogy a hónalj alatt végzodött, és lekerekítették az elejét, hogy elfedje a melleket, ekkor lett a szoknya mell fölött kezdodo. A 20. század közepén jött újra divatba a hosszabb csogori . A csogori t megköto korum hossza a ruhadarab hosszának változásával fordított arányban változott. A korum ot a Kogurjo -korban még a bal oldalon kötötték meg, késobb azonban a jobb oldalra került. A férfi csogori hossza és jellege gyakorlatilag a Silla királyság óta változatlan.

A cshima az osi Kínából származik, mely a Korjo -korszakban egyre bovebb és terjedelmesebb lett, a 6-7 méter szélességet is elérte. A cshima hossza, terjedelme, az alsószoknyák száma és milyensége a viseloje társadalmi státusát is mutatta. A kiszeng eknek (a gésákhoz hasonló, szórakoztató hölgyek) például a szoknya alját bal oldalon fel kellett húzniuk, hogy kilátszódjon az alsószoknyájuk – ez jelezte a foglalkozásukat. A cshima jellegzetes szoknya, ugyanis nem a deréknál, hanem a mell fölött rögzítik szalagokkal, ez valószínuleg az éghajlati és kulturális sajátosságok miatt alakult így, hogy biztosíthassa a szabad mozgást, de megtartsa a test hojét.

Az öltözékeket megkülönböztették alkalom szerint is, a hétköznap viselt ruhák mások voltak, mint az ünnepeken, az osök tiszteleti ünnepségein vagy temetéskor viseltek. Ugyancsak mások voltak a jellemzoi a férfi, noi és gyermek hanbokoknak.

A férfiak és nok egyaránt különféle sapkákat, kalapokat, illetve különleges alkalmakkor fejdíszeket is viseltek. A nok hajába díszes hajtu, pinjo ( ?? ) került, melynek anyaga és hossza a hölgy társadalmi helyzetét is tükrözte. A ruhaanyagok minoségébol, színébol, mintázatából és férfiak esetében a kalap formájából is meg lehetett állapítani viselojük helyét a társadalmi ranglétrán vagy beosztását a hivatalokban.

A hanbok a 19. század végéig mindennapos viselet volt, a 20. században azonban (foként Dél-Koreában) gyorsan felváltották a nyugati öltözékek. A 21. században a hanbokot már csak különleges eseményeken, ünnepek alkalmával, esküvokön, temetéseken viselik a koreaiak. A modern hanbokkollekciók a világ divatkifutóin is megjelentek, az egyik legismertebb hanbok-divattervezo I Jonghi , aki számos televíziós sorozat (például a Moon Embracing the Sun és a Queen Seondeok ) számára is tervezett hanbok kosztümöket.

Anyaga és karbantartása

A Szankuocse (???, pinjin: San Guó Zhì) kínai feljegyzései szerint az i.e. elso században már létezo Pjonhan ( ?? ) konföderációban már ismerték a selyemszövés technikáját. A sillai királyok kifejezetten támogatták a selyemhernyó-tenyésztést és a selyemeloállítást, Kjongmun király (861–875) pedig több szekérnyi különlegesen jó minoségu rami szövetet küldetett a Tang-dinasztiának ajándékként. A Csoszon idejében a legjobb minoségu kendert Jukcsinban ( Hamgjong tartomány) állították elo. Ebben a korban a szövéssel eloállított ruhaanyagot fizetoeszközként is használták, a köznép például ekképp fizetett adót.

A közemberek viselete általában egyszeru, fehér pamut vagy vászon volt, drágább anyagokat csak a nemesség engedhetett meg magának. A köznép színes ruhákat leginkább csak ünnepek vagy nagy családi események (esküvo, temetés) alkalmával viselhetett. A nemesség, illetve a tehetosebbek a fehér pamut és vászon mellett megengedhették maguknak az olyan drága szöveteket is, mint a különleges rami, a selyem, a szatén vagy a muszlin . A szöveteket természetes színezékekkel festették, például virágok szirmaiból vagy fák kérgébol nyerték ki a színezékeket fáradságos munkával.

A ruhák karbantartására nagy hangsúlyt fektettek. A Csoszon -korban kifejezetten nagy erénynek számított a tisztaság, odafigyeltek a megjelenésre. A férfiak sosem hagyták el az otthonukat rendezetlen, vagy tisztségüknek, rangjuknak nem megfelelo öltözékben. A felnott férfiak státusuknak, foglalkozásuknak megfelelo kalapot hordtak, amit olajozott papírból készült esokalappal (??, kalmo ) védtek az eso ellen. A király elotti megjelenést is vissza lehetett utasítani, ha valakinek nedves lett az öltözéke, nem volt ugyanis illendo ily módon társaságban megjelenni. A pamut- és vászonruhákat lúggal mosták, amit széna, babhéj és fa hamujából állítottak elo. A selyemruhákat mungóbab és adzuki bab orleményével, valamit tofu és rizs fozésébol visszamaradt vízzel tisztították. A ruhákat keményítették is, rizs-, burgonya- és hajdinakeményíto felhasználásával. A kikeményített, nedves ruhát kendobe tekerték és a földre terítve végigtaposták, hogy a gyurodéseket eltávolítsák. Ezt követoen deszkára helyezték és bottal végigverték, majd vasalták. A különféle pecséteket, szennyezodéseket növényi anyagokkal távolították el (gyógytea fozése után maradt vízzel, gyömbérrel , tarlórépával , fokhagymával , körtefa levelével).

Színek és minták

A színeknek nagy jelentosége volt, a köznép csak bizonyos színeket viselhetett, egyes színek a nemesség számára voltak fenntartva. Az univerzum középpontját szimbolizáló aranysárgát az uralkodói család viselhette. Egy idoben a koreai királyok nem is hordhattak arany színu ruhát, mert az a kínai császár színe volt, így csak a vöröset viselhették, de olyan idoszakokban, amikor a kínai befolyás gyengült, a koreai uralkodó is viselt arany színt. A vörös, a gazdagság és a jó szerencse színe, az esküvoi ruhákban köszönt vissza. Az indigó , az állandóság szimbóluma, az udvarhölgyek (??, kungnjo ) és a tudósok színe volt. A fekete, a teremtés és az örökkévalóság színe, a férfiak kalapjában jelent meg. A férfiakat a keleti égtájjal azonosítja a koreai kultúra, ennek színe pedig a kék, így a nemes férfiak a kék árnyalatait viselték (jádekéknek nevezett világosabb kék színt, „kacsatojáskéket” és a bézs egy árnyalatát). A noi hanbok színe a piros világosabb árnyalatait tükrözte (rózsaszín, lila), illetve a kék, a sárga és barna árnyalatokat. A hajadon lányok élénkebb, a férjezett asszonyok sötétebb színekben jártak.

A nyakrész, ujjrész, a szalagok és zsinórok kontrasztos színekkel készültek, mert a koreaiak véleménye szerint ez kiemeli az öltözet szépségét. A fehér szín mindig kifejezetten nagyon kedvelt volt a koreaiak körében, mert úgy vélték, kiváló kontrasztot nyújt a fekete hajjal szemben. A komplementer színek (zöld–vörös, kék–sárga) is igen gyakoriak, akárcsak az egymástól nagyon elüto, élénk színkombinációk, mint a zöld–kék, sárga-vörös, mert figyelemfelkeltoek. Az alapszínekrol úgy vélik a koreai kultúrában, hogy távol tartja a gonoszt. A kiegészítok és a hímzett minták színeinél az alapszínek harmóniájára törekedtek.

A koreai hanbok jellegzetessége, hogy rendszerint kerülték a mintákat, az egyszeru megjelenést preferálták, aminek eredményeképp a hanbok nagy felületeken „üres”, vagyis minta nélküli volt. Amennyiben mintát is használtak, általában az anyagba szövést részesítették elonyben az utólagos dekorálással szemben. Díszítés helyett a bo szoknyarész redozését kedvelték, ami mozgás közben elegánssá és kifinomulttá tette a viselojét. A nagy, minta nélküli felületeket azonban más módon ki lehetett használni, szokásos volt például, hogy a nemesurak maguk festettek mintát, szöveget a kiszeng ek szoknyájára, amit a kiszengek büszkén mutogattak.

Koreában a különféle ceremóniák alkalmával is meghatározott színeket viselnek. A volegény anyja például a kék (vagy ahhoz hasonló) színeket ölt magára, a menyasszony anyja a rózsaszín árnyalatait. A noi hanbok esetében a lila gallér a férjet jelképezi, a kék kézelo a fiúgyermeket. A zöld csogori val kombinált vörös cshima a menyasszonyok számára van fenntartva, a hajadon lányok az ünnepségek alkalmával sárga csogori t és vörös cshimát viselnek.

Egyes mintáknak is meghatározott jelentésük van. A menyasszonyi hanbokon a bazsarózsa a gazdagság és a megbecsültség óhaját fejezte ki, a gránátalma a sok gyermeket szimbolizálta. A fejsze a fiúgyermek jelképe volt, ezért az állapotos asszonyok fejsze alakú függoket hordtak, hogy kifejezzék a fiúgyermek iránti óhajukat. A sárkány -, fonix -, daru - és tigrismotívumokat csak a nemesség és a magas rangú katonák használhatták. Szokásos volt egyes, jó szerencsét, hosszú életet és egyéb pozitív jelentést sugalló kínai írásjegyek motívumként való használata is. A nemesek és a királyi család tagjai aranyozott mintákat (??, kumbak ) is viseltek, amelyeket leheletvékony aranylapokból készítettek mesteremberek.

Összeállítása és kiegészítoi

A hanbok két alapveto részbol áll, ez a nok esetében a csogori (???, kabátka, felsorész) és a cshima (??, szoknya), a férfiaknál a csogori és a padzsi (??, nadrág).

Noi hanbok

A csogori , azaz a felsorész a noknél jelentosen rövidebb, mint a férfiaknál, mell alatt végzodik, akár egy boleró . Féloldalas vastag masnival (??, korum) kötik meg meghatározott módon. A tongdzsong leveheto papírgallér, ami segít kihangsúlyozni a nyakat. A csogori téli változata a prémmel bélelt, vastag katcsogori (????). A téli hidegben gyakran viseltek kabátot is, melynek neve turumagi (????). A nok, ha kiléptek az utcára, a hanbok öltözék fölé még egy színes köpenyt is terítettek, amit a fejükre húztak, hogy eltakarják magukat. A köznép által viselt ilyen köpeny neve sszuge cshima (????), a nemes hölgyek által viselté csangot (??).

A cshima négyszögletes vagy csoszeru, redozött szoknya, melyet a mell fölött rögzítenek hosszú szalagokkal. A hanbok szoknya a praktikusságot és a konfuciuszi értékrendet egyaránt tükrözte, a bo szoknya teljesen elrejtette viseloje alakját, viszont elegendo mozgásteret biztosított a gyakran guggoló pozícióval járó háztartási munkák elvégzéséhez.

Az alsónemu összefoglaló neve szokkot (??), melynek több fajtája létezik. Az alsószoknya szokcshima (???), de elofordult a szokpadzsi (???) is, ami a hanbok szoknya alatt viselt nadrág. A csogori alá szokcsokszam (???) nevu alsóing került. Az alsónemu viselete rendkívül fontosnak számított, ezért elofordult, hogy az alsóruha anyaga, minosége jobb volt, mint a külso, látható rétegé. Egyes nok akár hét rétegnyi alsóruhát is viseltek. Az öltözéket különleges formájú rövid, zokniszeru harisnya, a poszon (??) egészítette ki.

Férfi hanbok

A férfi hanbok alapveto darabjai a csogori (???, felsorész) és a padzsi (??, nadrág). A nadrág alatt viselték a szokkoi (???) elnevezésu alsónadrágot. A padzsi alját egy vastag szalaggal (??, tenim ) rögzítették a boka körül, a poszon (??), azaz a zokni felvételét követoen. A csogorira csokki (??), azaz mellény került, ami fölött felöltot (???, magodzsa ) viseltek. Utcára lépéskor erre került a turumagi (????). A nemesség topho nak (??) nevezett köpenyt hordott. A pho knak 12 fajtája volt (a turumagi is ide tartozik), aszerint, hogy ki milyen társadalmi pozíciót töltött be. Az öltözéket kalap (?, kat ) egészítette ki.

Gyermek hanbok

A gyermekek által viselt hanbok összeállítása életkortól függoen változott. Az újszülöttek viselete a penet csogori (?????) volt, nyakrész nélkül. A tol , azaz az elso születésnap alkalmával szektong csogori ba (?????) öltöztették, ami színes csíkokkal díszített. A kabátka az obangszek (???) koncepcióról kapta a nevét, ami a koreai kultúrában igen fontos szerepet tölt be. E szerint az öt égtájhoz (kelet, nyugat, dél, észak és közép) öt színt társítanak, ezek a vörös, a fehér, a fekete, a sárga és a kék. Úgy vélték, az obangszek megjelenítése a ruházaton eluzi az ártó szellemeket és a balszerencsét. A ruha anyagára a gyermekkel kapcsolatos szavakat hímeztek. A csogori felett viselt mellényke a csonbok (??), a rá kerülo hosszú kabátka elnevezése pedig szagjuszam (???). A fiúgyermekek hátul hosszú sapkát (??, pokkon ) viseltek. A lányok a ceremóniák alkalmával tangi t (??) viseltek, ami csogori egy fajtája.

Formális és ünnepi öltözékek

Ceremoniális öltözékek

A koreaiak számára a legfontosabb életesemények a felnotté válási ceremónia, a házasság, a temetés és a csesza , az osök elotti tiszteletadás volt. Ezek ceremoniális hagyományait Kínából vették át a kései Korjo-korban és a Csoszon-dinasztia idején fokozatosan a koreai életmódhoz és mentalitáshoz alakították oket. Az évszázadok folyamán az eredetileg bonyolult ceremóniák fokozatosan egyszerusödtek. Mivel az ünnepségek pontos levezetését törvény szabályozta, szerves részévé váltak minden család életének. A legtöbb ceremónia sajátos öltözéket kívánt meg.

A kvallje (??), a 15-20 éves fiúk felnotté válási ceremóniájának középpontjában a fejteton kontyba fogott haj és a kalap állt. A fiúk rendszerint egy szagjuszam (???) nevu, széles ujjú köpenyt viseltek, övvel és fényes cipovel. A lányok hasonló ünnepsége a kjerje (??) volt, melyet közvetlenül az esküvojük elott tartottak, ezért az esküvoi ceremónia részévé vált. A menyasszonyt szamdzsa (??) nevu selyemruhába öltöztették, haját kontyba kötötték, amihez hosszú, széles tenggi szalagot csatoltak és díszes pinjo hajtuvel szúrtak át. A lány fejére hvagvan (??) fejdísz került. A menyasszonyi ruha neve eleinte jomi (??) volt, késobb a nemesség által viselt hvarot (??), a vonszam (??) illetve a tangi (??) vált a köznép esküvoi ruhájává. Mivel azonban ezek az öltözékek meglehetosen drágák voltak, a falvakban általában egy volt csak belole, amit kölcsönadtak az éppen házasságot kötoknek. A módosabb családoknál a ruha generációról generációra öröklodött. A volegény szamo (??) kalapot viselt, mely egyébként a hivatalnokok hétköznapi viselete volt. A volegény ruhája hosszú, kerek nyakú selyemköpenybol (??, talljong) és phumde (??) övbol állt, ami egy négyszögletes alakú, kemény anyagból készült, keretszeru öv. Az öltözéket mokhva (??), nemezcsizma egészítette ki. Ez az öltözék a Korjo-korban a hivatalnokok viselete volt, majd a magas rangú tisztviselok halotti ruhája lett, mielott megengedték a köznépnek, hogy esküvoi öltözetként használhassa. Az öltözékeket és a ceremóniákat a Szarje phjollam (????, „A négy rítus egyszeru leírása” címu, 1844-ben keletkezett dokumentumban rögzítették.

A konfucianizmus tanításai szerint az elodök tisztelete volt a legfontosabb egy koreai számára, így a temetési ceremóniák szigorú és bonyolult rend szerint zajlottak, a gyászolók fázisonként más öltözéket viseltek. A halott ceremoniális felöltöztetéséig a család férfi tagjai kieresztették a hajukat, kézzel szott, durva vászon ruhába bújtak, amit lazán kötöttek csak meg. A Csoszon-kor vége felé azonban egyre inkább teljes öltözetet viseltek, apa temetése esetén a bal, anya temetése esetén a jobb ruhaujjat visszahajtották. A nok is kieresztették a hajukat, egyszeru, fehér gyászruhát viseltek, ékszerek és egyéb kiegészítok nélkül. A gyászoló család tagjai levették a poszon t, azaz a zoknit. A halotti ruha elnevezése monungot (???) vagy csugume ot (??? ?) volt, amit még életében elokészíttetett mindenki. A férfiakat alsónadrágba, nadrágba, alsóingbe, csogoriba és fehér köpenybe öltöztették, a noket alsószoknyába, alsóingbe, cshimába és vonszamba. A köznép esküvoi ruhába öltöztette az elhunyt családtagot. A hivatalnokokat utolsó viselt hivataluk szerint öltöztették fel, a noket a férjük utolsó viselt hivatala szerint. Az öltöztetést követoen a gyászolók ruhát váltottak, és szangbok ot (??), azaz gyászruhát öltöttek. A szangbok szabása, anyaga, varrási technikája attól függött, a viseloje milyen kapcsolatban állt az elhunyttal, a fiai például durva vászonruhát öltöttek, öv gyanánt kötelet használtak és szalmából font cipot húztak. A nok fehér pamut cshimát és csogorit vettek fel, szalmából készült övet, fejfedot és hajtut, illetve szalmacipot.

A csesza , az osök elotti tisztelgés legalább olyan fontos esemény, mint a temetés. Háromfélét tartanak, ezek a csharje (??), a kidzse (??) és a sidzse (??). A sidzse, azaz egy hozzátartozó halálának évfordulója alkalmával a gyászruhát öltötték magukra a férfiak, egyéb alkalmakkor hosszú tophót és fekete kalapot viseltek. A nok rendszerint nem vettek részt ezekben a rítusokban.

A királyok ceremoniális öltözéke a mjonbok (??) volt, melyet fontos ünnepségek, megjelenések alkalmával viseltek, jádeövvel és jádekiegészítokkel. A királyné ceremoniális öltözéke a cshidzsogi (???) volt, melyet a Ming-dinasztia császárnoi ruhája után modelleztek. A vörös cshidzsogi alatt a királyné sötétkék cshimát és mintegy húsz rétegnyi alsóruhát viselt.

Formális öltözékek

A ceremoniális öltözékek mellett a hivatalnokok és a királyi család viseletét formális viseletnek nevezik. A királyi udvarban viselt öltözékek összefoglaló neve kungdzsung poksik (????), és a királyi család tagjai mellett a szanggungok (??, udvarhölgy) illetve a negvanok (??, eunuch ) öltözéke is ide tartozik.

A hivatalnokok bo köpenyeket viseltek, Pophung sillai király (514–540) idejében négy színbol álló hivatalnoki ruharendszert alkalmaztak, Munmu (661–681) idejében pedig átvették a kínai Tang-dinasztia hivatalnoki öltözékrendszerét. A Csoszon-korban a Ming-dinasztia rendszerét vették át és kodifikálták. A nok ruházata tükrözte a férjük hivatali pozícióját, rangját. A hivatalnoki köpeny (??, talljong) általában kék színu volt. Különféle alkalmakra más és más köpenyt hordtak a tisztviselok. A hivatalnokvizsgákon a vizsgázók engszam ot (??) viseltek, ami fekete szegélyu, homokszínu köpeny.

A király mindennapi állami tevékenységei végzéséhez vörös kolljongphót (???) viselt, ötkarmú sárkánymotívummal, a koronaherceg fekete kolljongphót hordott négykarmú sárkánnyal, a koronaherceg elsoszülött fia pedig feketét háromkarmú sárkánnyal.

Kiegészítok

Fejfedok

A különféle kalapoknak és fejfedoknek a három királyság korától kezdve státusjelentése volt a koreai kultúrában, a viselo társadalmi pozíciójának megfelelo fejfedot hordott. A Csoszon-dinasztia idején a konfucianizmus hatására rendkívül változatos kalapkultúra bontakozott ki a férfiak körében, a külföldiek pedig úgy emlegették Koreát: a „kalapok országa”. A státus mellett a kalapok funkcionális szerepet is betöltöttek. Voltak benti és kinti kalapok, a koreai férfiak ugyanis nagyon ügyeltek arra, hogy még a saját otthonukban se mutatkozzanak fedetlen fovel. A házon belül viselt kalapokból kétféle volt, a kon (?), ami csak fedi a fejet, és a kvan (?), ami a státust is jelöli. Házi kalapként gyakran viseltek a nemesek úgynevezett tangon t (??), vagy önmagában, vagy a kat alatt, illetve ha a társadalmi pozíciójukat is mutatni kellett, csongdzsagvan t (???). Az eredetileg tudósok által viselt pokkon (??) késobb a kisfiúk fejfedojévé szelidült. A házon kívül viselt kalap a kat , mely minden, karimával rendelkezo típust magába foglal. Télen speciális fejfedoket viseltek a hideg ellen.

A noi fejfedok nem ennyire változatosak, mivel a noknek nem volt szabad gyakran utcára menniük. Ha mégis utazni voltak kénytelenek, a nemes hölgyek noul (??) nevu fátylat , vagy csangot ot viseltek, az alacsonyabb rangúak sszuge cshimával takarták el az arcukat. A kiszengek csonmót (??) viseltek, ami olajozott, festett papírkalap volt, és nem rejtette el az arcot. A dolgozó nok nem viseltek fátylat, mert akadályozta volna oket a munkában. A nok télen csobaü t (???; egyfajta fülvédo) vagy ajam ot (??) hordtak, utóbbi nem takarja a fület és hátul hosszú fátyollal rendelkezik.

A Korjo- és a Csoszon-korban a hölgyek és a kiszengek nagy méretu, gondosan kidolgozott és gazdagon díszített parókát hordtak (??, kacshe). A kacshe rendkívül drága volt, de még a közembereknek is meg kellett venniük, mert azt esküvon a menyasszonynak viselnie kellett. Csongdzso király (1776–1800) be is tiltotta a parókát, mert a konfuciuszi elvekkel ellentétesnek találta a nok megszállottságát e tekintetben.

Egyéb kiegészítok

A nok és a férfiak egyaránt hosszú hajat viseltek, a nok befonva hordták házasság elott. A férfiak házasság után a fejteton szorosan összefogott kontyban (??, szangthu ) viselték a hajukat, a homlokuknál pedig manggon t (??), egyfajta lószorbol készített pántot hordtak, ami megakadályozta a haj rendezetlenné válását a kalap felvétele elott.

A nok különféle kiegészítoket hordtak, a hajba oldalt tükkodzsi t (???) tuztek (fülpiszkálóként is használatos volt), aminek anyaga, díszítése megfelelt a hölgy társadalmi státusának. Kedveltek voltak a feltuzött, fonott haj rögzítésére szolgáló hajtuk (??, pinjo ) is, amelyek a haj mellett a nemesség körében a paróka és a korona rögzítésére is szolgált. Mintázata alapján számos típusa létezik, a sárkány alakú elnevezése például jongdzsam (??). Az udvarhölgyek mindennapos viselete a cshopcsi (??) volt, ami szintén a haj díszítésére szolgált. Általában mindkét végén fonott zsinór volt, amivel együtt fonták össze a hajat. A hétköznapi nok ünnepi alkalmakkor viselték csak.

A hajban viselt szalagok összefoglaló neve tenggi (??), általában vörös színu, de más színekben is használatos. A tothurak tenggi (?????) vastag, hosszú szalagpár, amit a menyasszony hajához erosítettek hátul. Ennek kiegészítoje az aptenggi (???), melyet a kontyba szúrt hosszú hajtu tartott és a mellkasra esett. Arany mintázatú és gyakran gyöngyökkel díszített a vége. A fiatal lányok hajába a fejteton az elválasztásnál pessi tenggi (?? ??) került, ami apró, két oldalt zsinórral vagy szalaggal tartott hajdísz. A zsinórt a lányok hajfonatába fonták bele.

A noi hanbok kedvelt kiegészítoje a norige (???), ami apró díszfüggo, általában a csogori megkötésére szolgáló korum szalaghoz, vagy a cshima megköto szalagokhoz kötik. Mintától, a függok számának és színének megfeleloen számos fajtája létezik.

A nok kedvelt cipoviselete a kkotsin (??) volt, ami szó szerint „virágcipot” jelent, a hímzett virágmotívumok miatt.

Forrás: Wikipédia