Epicentrum, hipocentrum és fészekmélység
földrengéssel kapcsolatos alapfogalmak

A földrengés a Föld felszínének hirtelen rázkódása, amely a Föld szilárd burkát alkotó kőzetekben felhalmozódott feszültség által okozott törés illetve hirtelen elmozdulás következménye. A felszín mozgásának erőssége tág határok között változhat, az emberek által nem érezhető, csak műszeresen regisztrálható enyhe rezgéstől egészen a teljes városokat elpusztító, esetleg a vidék domborzatát is megváltoztató nagy erejű rázkódásig.

A földrengés a kőzetlemezekben felhalmozódott feszültség hatására bekövetkező törés

Azt a Föld mélyében levő pontot, ahol a kőzet törése vagy a kőzettestek egymáshoz képest való elmozdulása megindul, hipocentrumnak, magyarul rengésfészeknek nevezik. A földrengés fészke fölött a Föld felszínén elhelyezkedő pont az epicentrum (innen távolodva gyengül a földrengés ereje). A hipocentrum és epicentrum távolsága a földrengés fészekmélysége. A földrengések fészekmélysége néhány km-től 600-700 km-ig terjedhet, de a rengések döntő többsége legfeljebb 30 km mélységű.

A földrengés fészke fölött a Föld felszínén elhelyezkedő pont az epicentrum

A kőzettestek egymáshoz viszonyított elmozdulása a már meglévő, vagy újonnan keletkező törési sík mentén zajlik. Nagyobb rengéseknél a törési sík menti elmozdulás a felszínen is megjelenhet.

A földrengéskor felszabaduló energia rugalmas hullámokat, földrengéshullámokat kelt, amely hullámok különböző útvonalakon haladva elérik a Föld felszínét. E hullámok alkalmas műszerrel, a szeizmográffal, nagy távolságban is regisztrálhatók.