Magnitúdó
a földrengések nagyságának mérőszáma

A földrengés erősségének műszeres megfigyelésen alapuló mérőszáma a magnitudó, vagy más szóval méret. A mai magnitudóskálák alapja a Charles F. Richter, amerikai szeizmológus által 1935-ben a kaliforniai földrengések jellemzésére bevezetett skála.

A magnitudó a földrengéskor a fészekben felszabaduló energia logaritmusával arányos: egy magnitudófokozat növekedés mintegy 32-szeres energia növekedést jelent. Egy 4,5 méretű földrengés kipattanásakor nagyjából akkora energia szabadul fel, mint egy kisebb (20 kt-ás, nagasaki méretű) atombomba robbanásakor. Az eddig műszeresen megfigyelt legnagyobb földrengés magnitudója, 8,5 körül volt (Chile, 1960). Ez mintegy 66 000 000 előbbi méretű atombomba energiájával volt egyenértékű.

Globális viszonylatban az 5-ös magnitudójú rengést közepesnek, a 6-ost erősnek, a 7-est nagyon nagynak, a 8-ast vagy nagyobbat, óriási rengésnek nevezzük. 8-as, vagy annál nagyobb méretű rengésből évente átlagosan egy pattan ki a Földön.

A földrengés tényleges nagyságával nem egyenesen arányos a földrengés felszíni hatása, melynek jellemzésére az intenzitás-skála használatos.

A földrengések megfigyelt gyakorisága a Földön (1900 óta) jellemző magnitúdó éves átlagos előfordulás óriási 8 és nagyobb 1 nagyon nagy 7 - 7.9 18 erős 6 - 6.9 120 közepes 5 - 5.9 800 kicsi 4 - 4.9 6.200 (becslés) csekély 3 - 3.9 49.000 (becslés) nagyon csekély < 3.0 M 2 - 3: naponta kb.1.000 M 1 - 2: naponta kb.8.000

A történelmi rengések mérete és epicentrális intenzitása a korabeli leírások alapján becsült érték.