Olaszország vulkáni provinciái

2. rész

Az itáliai vulkánikus területek közül a legdélebbi rész már az európai kontinens törzsterületén kívülre esik, Szicíliát, valamint az attól északra húzódó Lipari- vagy Eoli-szigeteket foglalja magába.

Szicíliában található egész Európa legmagasabb vulkánja, az Etna. Három központi krátere több mint háromezer méter tengerszint feletti magasságban található. Ugyanakkor ennél jóval lejjebb is találunk vulkáni kúpokat. Ezek parazitakráterek, melyekből csaknem háromszáz helyezkedik el elszórtan a tűzhányó területén, némelyik maga akkora, mint a Vezúv salakkúpja. Az Etna sohasem tudott olyasfajta robbanásos kaldérát kialakítani, mint például a Vezúv, hiszen a feltörő magmaanyagok mindig utat találtak a felszínre valamelyik kráter egyikén. Lávája is hígan folyóbb, a vulkán ezért is terül el annyira, hogy bár igen tekintélyes magasságú, messziről szemlélve elég laposnak tűnik. Viszont olyan magas, hogy csaknem egész Szicília területéről látható. A sziget keleti partja mentén található egy csodaszép kisváros, Taormina, aminek görög színháza Csontváryt is megihlette, s a festményen az épen maradt romok előteréből bontakozik ki a vulkán fantasztikus panorámája.

Az Etna jóval gyakrabban tör ki, mint a Vezúv, de kitörései korántsem olyan veszedelmesek, nagy robbanásos kitörések rendkívül ritkán fordulnak elő. Az ezeknél jóval "csendesebb" lávafolyások azonban mégis sokszor fenyegetik a hegy lábához épült településeket. A gyakori lávafolyásokon alakultak ki az Etnára oly jellemző lávabarlangok. Ezek akkor keletkeznek, amikor a lefelé haladó lávafolyás teteje megszilárdul, alatta azonban még áramlik a megolvadt kőzet. Így aztán a megszilárdult mennyezet alól kifolyt anyag helyén üregek maradnak vissza. Az Etnánál járva érdemes fölkeresni az Alcantara szurdokvölgyet. Ez igen mély és szűk völgy, melyet az Alcantara-folyóban egyesülő, a vulkánról lefutó olvadékvizek vájtak ki sötét színű és kőkemény bazaltba. A magas részről táplálkozó folyó hőmérséklete még nyáron sem igen haladja meg a 9-10 °C-ot, mégis érdemes végiggázolni a derékig, sokszor nyakig érő dermesztő vízben, felkapaszkodni a kisebb vízeséseken, amíg csak lehet. A sötétszürke sziklába vágott kanyon ugyanis leírhatatlanul romantikus és hangulatos, feltéve, ha a turisták özönlő áradata nem változtatja nyüzsgő közfürdővé.

Szicíliától északra a legközelebbi vulkanikus sziget a tűzhányó-tevékenység névadója, a Volcano. Jóval meredekebb oldalú az Etnánál, lávája is sokkal savanyúbb, viszkózusabb. A láva sokszor olyan sűrű, hogy nem is jut el a kráterperemig, hanem dugóként megszilárdul a kráterben. Idővel aztán az újabb magmaanyagok alulról történő nyomása akkora lesz, hogy a vulkán végül hatalmas robbanás kíséretében kitör. Ilyenkor hatalmas kőtömbök röpülnek a levegőbe, megolvadt felszínük repülés közben berepedezik, alakul. A végül ismét a felszínre érkezett nagy tömbök egy óriási kenyérre emlékeztetnek, innen ered a nevük is: kenyérbombák. A sűrűn folyó láva jellegzetesen ráncosodik, ezért fonatos lávának is nevezik. A Volcano másik jellegzetessége a kénes források. A solfatarák csodálatos sárga színűre festik a környező kőzeteket. A sziget tetejére fölkapaszkodva csodálatos panorámaként terül el előttünk a kénsárga kráter és a sziklák, körös-körül a mélykék Tirrén-tenger, melyekből itt-ott kiemelkednek a környező szigetek, s dél felé a horizontot az innen is monumentális Etna uralja.

A Lipari-szigetek legnagyobb tagja az azonos nevű Lipari. Itt már nem találunk működő vulkánt. A sziget egyik érdekessége a "Szörnyek Völgye". Itt, a vulkáni bombákat a tenger felőli szelek, valamint az esők lepusztították, átformálták, s bizarr sziklaalakzatokat hoztak létre. Másik érdekességet az obszidián folyások adják. Az obszidián szilíciumdioxidból álló fekete vagy sötétszürke vulkanikus üveg, amely hirtelen, üvegesen merevedi meg a lávából. Található itt továbbá horzsakőbánya is, mely szintén a savanyú vulkanizmus terméke. A világosszürke habkövek könnyebbek a víznél, s a farmernadrágok mosásához is szokták őket használni.

A szigetek legtávolabbi, legészakibb és talán leghíresebb tagja a Stromboli. Nem elsősorban az 1955-ben, Ingrid Bergman főszereplésével készült Roberto Rossellini azonos című filmje miatt, hanem mert a vulkán folyamatosan, állandóan működik. Igen fáradságos és hosszú az út a hegy kilencszáz méter magasan lévő három kráteréhez, azonban az elénk táruló látvány kárpótol minden nehézségért. Különösen éjszaka látványosak a megszilárdult láva alól feltörő illó anyagokban dús, narancs és bíborszínű kitörések, kísérteties az összetöredező láva üvegcsörömpölésszerű hangja, a hely magánya, érintetlensége, a természet közelsége pedig fenséges és tiszteletet parancsoló. Itt is találkozhatunk igen érdekes formákkal, kötéllávával, kitöréskor pörgő, lapított alakban megszilárdult lepény alakú salakkövekkel, s egy nagyobb kitörés után a tengert tekintélyes mennyiségű horzsakő boríthatja. Nem csoda, hogy a Strombolit és társait évente egyre több vulkanológus és turista keresi föl.

Csuták Máté

1. rész