Menü

 - Vissza

 - Vissza a Főoldalra

Egy Kaptarlako nevezetű személy blogjából vettem a következő bejegyzést--->

2005. február 26. Szombat

Délután lefeküdtem aludni egy rövid időre, és valami egészen elképesztő álmom volt! Elég gyakran - majdnem minden nap - emlékszek az álmaimra, de csak néha-néha mesélek róluk bárkinek, és még ritkábban írok erről a blogon. Tudom, hogy aki ért hozzá, vagy van egy nagy adag empátiája, az sok olyat kivehet belőle, amit esetleg még én sem tudok magamról, és nem is biztos, hogy szeretném nagydobra verni. (És itt most nem varázslatról beszélek, hanem tudományról, a misztikus álomfejtést badarságnak tartom). Ez azonban számomra megfejthetetlen álom volt, ezért kénytelen vagyok közzétenni itt. Arra kérek minden olvasót, hogy ha valakinek valami eszébe jut erről, vagy számára világos valami ebből, az írja meg a véleményét itt. Tudassátok velem, ha azt gondoljátok, hogy megőrültem. :) Szóval ez most egy nagyon őszinte, és kitárulkozó bejegyzés lesz.

Azt álmodtam, hogy sétálok egy erdei úton. Nagyon vastag köd volt, és olyan kellemetlenül kékesszürke volt minden, az út a lábam alatt csupa sár volt, és latyak. De én nagyon nyugodt voltam. Aztán egyszer csak valami vágytól hajtva elkezdtem futni, szépen céltudatosan, előre. Futás közben pedig éreztem, hogy lassan átalakulok, ezüstszürke szőr nő rajtam mindenhol, és négykézlábra vetem magam, és mint egy farkas futok tovább. Futás közben farkassá változtam! Gyorsan veszített jelentőségéből minden, amit láttam, a hangok viszont kierősödtek, és a legérdekesebb változás az volt, hogy hirtelen minden szagot nagyon érzékenyen éreztem! Ezek vezettek tovább, ezeket követtem. Egy ember szagát éreztem az úton, és tudtam, hogy valahol előttem jár. Rá vadásztam. Futottam egészen addig, amíg a ködben meg nem láttam egy pár ócska férficipőt az út mentén. Tudtam, hogy ő hajította el (ébredés után jött a kérdés, hogy miért?) ezért megálltam, és megszagoltam. Onnan aztán már tudtam, hogy letért az útról, és merre menekült tovább, elindultam én is utána, de akkor felébredtem.

Hátborzongató érzés volt farkasként emberre vadászni, de egyáltalán nem kellemetlen. Iszonyatos vadászösztön volt bennem, és nagyon éreztem a szagokat. Mint egy valódi farkas. Kerestem a weben képeket farkasemberekről, és találtam egyet, ami hasonlít ahhoz amit az átalakuláskor átéltem, bár én végig a saját szemszögemből láttam mindent. Szóval valami ilyen lehetett, ilyen volt az erdő is, meg én is így nézhettem k az átalakulásom közepén, azzal a különbséggel, hogy rajtam vastag ezüstszürke farkasbunda volt.

kaptarlako | 21:31