Menü

 - Vissza

 - Vissza a Főoldalra

A bőre-váltók olyan emberek, akik képesek felvenni egy állat alakját, formáját. Két jellegzetes bőre-váltó hit létezik, az első az amerikai Navajo (ejtsd: navahó) indiánok hite, a második az észak-európai norvégok hiedelemvilága.
 

A Navajo indiánok varázslói, mikor elérték a legmagasabb papi szintet, és hatalmuk teljében a közösség legteljesebb javára lehettek, néha a sötét-oldalt választották, megrészegülve a hatalomtól. Így meggyilkolván egy közelebbi családtagjukat, elnyerték a sötét erők segítségét és befolyását, mi által ördögi hatalmuk kiteljesedett.

A navajo indiánok gonosz boszorkányai/varázslói leggyakrabban férfiak voltak, de ha nő akadt is köztük, az csak gyermektelen asszony lehetett.

Általában farkas, prérifarkas, róka, bagoly vagy holló alakjában látták őket, de többnyire képesek voltak bármilyen állat alakját magukra ölteni, attól függően milyen képességeket akartak birtokolni. A navajo bőre-váltó szeme emberi alakjában úgy világított a sötétben, mint az állatoknak, de állat-alakjában a többi állatétól eltérően szeme nem világított.

Többnyire csak farkas-, vagy prérifarkas-bőrt viseltek, alatta mezíttelenek voltak, ill. egyes állítások szerint az állat-alakjuk deformált változatai voltak.

A bőre-váltó néha megpróbál betörni a lakóházakba, hogy megtámadja a bentlévő embereket, gyakran dobol a házak falán, kopog az ablakokon, és felmászik a tetőre. Néha furcsa állati alakot lehet megpillantani az ablakon kinézve, ami épp befelé tekintget. Máskor a bőre-váltó járműveket támadhat meg, és autóbaleseteket okozhat.

A bőre-váltók gyorsak, mozgékonyak és lehetetlen őket elkapni. Természetesen voltak próbálkozások, hogy lelőjenek vagy megöljenek egyet, de általában nem járnak sikerrel. Van hogy a bőre-váltót nyomon követik, és a nyomkövető olyasvalakihez jut el, aki az ismerőse.

Az európai farkasember-hittel közös pont, hogy mikor a bőre-váltót megsebesítik, az megszökik, de később találnak valakit, aki ugyanazzal a sérüléssel rendelkezik, vagy abba halt bele, ami által megállapítható, hogy ő volt a boszorkány. Ha egy navajo rájött, hogy ki a bőre-váltó, kikellett ejtenie annak a teljes nevét, mire a bőre-váltó három napon belül megbetegedett vagy meghalt a bűntudattól.

A bőre-váltók képesek megtanulni olvasni az emberek gondolataiban. Azzal a képességgel is rendelkeznek, hogy bármilyen emberi vagy állati hangot utánozhatnak. A bőre-váltó például úgy tehet mintha az áldozatai rokona kiálltana segítségért, vagy egy csecsemő sírna, hogy kicsalja őket az otthonaikból.

A bőre-váltók legendája szerint, Isten adta az alakváltoztató képességet az embereknek, hogy azt ellenségeik ellen használják. Idővel az emberek minden ok nélkül is használták ezt az erőt, így az Isten arra kényszerült, hogy lejöjjön a földre, és vissza vegye az ajándékot. Sokan önként vissza adták, de néhányan elbújtak vele, és elkezdték azt tovább adni másoknak. Így az áldás átokká lett, az átok pedig a vérben van.

A norvég bőre-váltók olyan emberek voltak, akik képesek voltak állatti alakban utazni, és titkokat felfedni vagy egy bizonyos állat képességeit elsajátítani. Az ilyen emberről mondták, hogy annak az állatnak a bőrét viseli. Erre a leginkább közismert példát azok a harcosok szolgáltatták, akik a medve erejével és kitartásával ruházták fel magukat, ezeket az embereket nevezték 'bear shirt'-ösöknek (medve bőrösöknek), vagyis ber sarkur-oknak, innen a szó: berserker. Ezekhez hasonlóan voltak farkasember-harcosok is, akiket ulfhednar-oknak hívtak, azaz farkas-bundásoknak (wolf-coats). Állítólag a harci-dühön kívül, amit az állati szellem kölcsönzött nekik, képesek voltak a lelküket az állati-alakjukban kiküldeni, ezt a tevékenységet hamfarir-nak, azaz alak-utazásnak nevezték.