Székesfehérvár

8. tábla: Tájtörténet

A Sóstó legkorábbi írásos emléke 1473-ból való, amikor Istvánffy megemlíti a város mellett elterülő két mocsarat: a Sóstót és az Ingoványt. Későbbi írott források a lovasok és gyalogosok számára járhatatlanként jellemzik a Sóstót. Már 1730-ben terveztés a veszélyes mocsarak lecsapolását, a kiszárítás csak a 19. sz. második felében valósult meg, ekkor alábbhagytak a járványok is.
A Sóstó különleges gyógyhatását, amely szerint a víz alkalmas állatok itatására, skorbutos kiütések, bőrbajok gyógyítására, a 18. században fedezték fel.
a tó alkálisót tartalmaz, nevét is innen kapta. A leírás szerint a "lenyúzott állatbőr 24 órai áztatás után olyan lesz, mint a kicserzett bőr".
A 19. sz. közepén elindult a Sóstó környékének parkosítása, fásítása. A háború előtt a város közkedvelt fürdő-, kiránduló- és horgászhelye volt, kiépített stranddal, stégekkel, kabinokkal, vendéglővel, kis szállóval, kellemes sétányokkal. A tavat tápláló bő hozamú, részben meleg vizű források a Rózsa-ligetivel vetekedő minőségű szénsavas ásványvizet adtak.
A háborút követő évtizedekben a terület elhanyagolttá vált, városszéli hulladéklerakóként, illetve a gáttól délre eső meder 1913-tól 2000-ig szennyvízbefogadóként "működött".
A területet a kiszáradás veszélyezteti, vízpótlását a vízgyűjtő átalakítása és a források elapadása miatt csak a csapadékvízből kap.íbr> A város természet- és környezetvédő civil szervezeteinek köszönhetően mára a Sóstó állapota jelentősen javult, és egy a város számára értékes természeti területté vált.


	8. tábla: Tájtörténet A Sóstó legkorábbi írásos emléke 1473-ból való, amikor Istvánffy megemlíti a város mellett elterülő két mocsarat: a Sóstót és az Ingoványt. Későbbi írott források a lovasok és gyalogosok számára járhatatlanként jellemzik a Sóstót. Már 1730-ben terveztés a veszélyes mocsarak lecsapolását, a kiszárítás csak a 19. sz. második felében valósult meg, ekkor alábbhagytak a járványok is. A Sóstó különleges gyógyhatását, amely szerint a víz alkalmas állatok itatására, skorbutos kiütések, bőrbajok gyógyítására, a 18. században fedezték fel. a tó alkálisót tartalmaz, nevét is innen kapta. A leírás szerint a "lenyúzott állatbőr 24 órai áztatás után olyan lesz, mint a kicserzett bőr". A 19. sz. közepén elindult a Sóstó környékének parkosítása, fásítása. A háború előtt a város közkedvelt fürdő-, kiránduló- és horgászhelye volt, kiépített stranddal, stégekkel, kabinokkal, vendéglővel, kis szállóval, kellemes sétányokkal. A tavat tápláló bő hozamú, részben meleg vizű források a Rózsa-ligetivel vetekedő minőségű szénsavas ásványvizet adtak. A háborút követő évtizedekben a terület elhanyagolttá vált, városszéli hulladéklerakóként, illetve a gáttól délre eső meder 1913-tól 2000-ig szennyvízbefogadóként "működött". A területet a kiszáradás veszélyezteti, vízpótlását a vízgyűjtő átalakítása és a források elapadása miatt csak a csapadékvízből kap.íbr> A város természet- és környezetvédő civil szervezeteinek köszönhetően mára a Sóstó állapota jelentősen javult, és egy a város számára értékes természeti területté vált.