14. tábla: Láprét

A neves botanikus, Boros Ádám leírása alapján a Sárrét egykori lápjai egészen Székesfehérvárig terjedtek. A dunántúli láprétek jellemző növénye a lápi nyúlfarkfű (Seleria caerulea), amelynek álományai mára szobányi foltokra korlátozódnak.
Az egyes lápréttípusok jellegzetes términtázatot hoznak létre a Homokbányában a vízviszonyok függvényében. A süppedékekben, pangóvizes lápteknőkben az üde kormos csátés láprét típus dominál, amíg a nyárra szárazabbá váló területeken kiszáradó kékperjés láprétet találhatunk.
A vízzel átitatott, oxigénszegény talajon formál zsombékokat a ritka, barnás-feketés virágzatú kormos csáté (Schoenus nigricans). Az évelő, tömött, zsombékos fűféle, a kékperje (Molinia hungarica) bugája virágzáskor sötét bíborszínű vagy zöldeskék, majd ősszel az egész növény jellegzetes rőtsárgára "érik". A Homokbánya síklápjainak jellemző fajai: a szélsőséges termőhelyeken is túlélni képes nád (Phragmites australis), a termőhelyek kiszáradása miatt visszaszoruló télisás (Cladium mariscus), és az ugyanezen okból gyorsan terjedő serevényfűz (Salix repens ssp. Rosmarinifolia).
A lápok természetvédelmi szempontból igen jelentősek fajgazdagságuk, ritkaságuk, veszélyeztetettségük miatt. A Kárpát-medence lápi élő helyeinek megőrzése a lecsapolások, klíma változása és az általános eutrofizáció miatt komoly erőfeszítéseket igényel. A Homokbánya termőhelyeit a talajvízszintcsökkenés, a fás vegetáció terjedése (serevényfűz, nyír, ezüstfa) fenyegeti.

Tudod-e hogy...

- A lápok mikroklímája különleges: hűvös és kiegyenlített, így számos jégkorszaki maradványfaj fennmaradásának utolsó menedékei?
- A lápok legjellemzőbb tulajdonsága, hogy tőzeg (elhalt növényi részek) felhalmozók, az oxigénhiány és a klíma miatt kitűnően konzerválnak, így rétegeik vizsgálatával akár több tízezer éve élt ősi növényfajok azonosíthatók bennük a virágpor elemzésével?
- A lápok igen tápanyagszegény (oligotróf) élőhelyek, ezért egyes itt élő fajok különleges módon pótolják a hiányt: rovarevéssel?