Székesfehérvár

15. tábla: Lődomb

A Székesfehérvári Homokbánya Természetvédelmi terület jellegzetes emberi építményei az ún. lődombok. Létrehozásuk a XIX. század elejére tehető. Hazánk legkorábbi országos térképe, az első katonai felmérés 1783-ban még csak a vármegye vesztőhelyeként tönteti fel a területen (Gericht), de az 1856-60 között készített második katonai felmérés már katonai gyakorlótérnek (Militarische Schielstatte) tekinti, és öt golyófogó homokdombot ábrázol.
A katonai funkció megszűnése után két ritka madárfaj talált otthonra a lődombok folyópartot idéző oldalában: a színpompás tolazatú, fokozottan védett gyurgyalag (Merops apiaster), amelyet bugyborékoló hangjáról messziről felismerhetünk, valamint a barnás-fekete tollazatú, védett partifecske (Riparia riparia). Táplálékukat elsősorban rovarok alkotják. Mindkét faj előszeretettel választja fészkelő helynek a meredek, homokos, löszös, természetes és mesterséges letöréseket, ahol a partoldalba vájt telepes költőüregekben fejlődik az utódnemzedék.
A tápanyagszegény homok alapkőzeten kialakult élőhely, a nyílt homokpusztagyep néhány növényfaja: a csokrok díszítésére is használt, fehér virágzatú, "ördögszekér terjedésű" buglyos fátyolvirág (Gypsophila paniculata), az apró termetű tavaszi ködvirág (Erophila verna), és a védett homoki nőszirom (Iris arenaria).
A lődombok jellemző lepkefaja a védett nagy tűzlepke (Lycanena dispar).

Tudod-e hogy...

- Az "ördögszekér" terjedési stratégia a nyílt területek lágyszárú növényfajainak jellemzője? Az ilyen fajok testalkata gömbszerű, és elszáradva a szél görgetésével szórják el magvaikat.
- A gyurgyalagot méhészmadárnak is nevezik, mert táplálékának jelentős részét hártyásszárnyúak (darazsak, méhek) adják?


	15. tábla: Lődomb A Székesfehérvári Homokbánya Természetvédelmi terület jellegzetes emberi építményei az ún. lődombok. Létrehozásuk a XIX. század elejére tehető. Hazánk legkorábbi országos térképe, az első katonai felmérés 1783-ban még csak a vármegye vesztőhelyeként tönteti fel a területen (Gericht), de az 1856-60 között készített második katonai felmérés már katonai gyakorlótérnek (Militarische Schielstatte) tekinti, és öt golyófogó homokdombot ábrázol. A katonai funkció megszűnése után két ritka madárfaj talált otthonra a lődombok folyópartot idéző oldalában: a színpompás tolazatú, fokozottan védett gyurgyalag (Merops apiaster), amelyet bugyborékoló hangjáról messziről felismerhetünk, valamint a barnás-fekete tollazatú, védett partifecske (Riparia riparia). Táplálékukat elsősorban rovarok alkotják. Mindkét faj előszeretettel választja fészkelő helynek a meredek, homokos, löszös, természetes és mesterséges letöréseket, ahol a partoldalba vájt telepes költőüregekben fejlődik az utódnemzedék. A tápanyagszegény homok alapkőzeten kialakult élőhely, a nyílt homokpusztagyep néhány növényfaja: a csokrok díszítésére is használt, fehér virágzatú, "ördögszekér terjedésű" buglyos fátyolvirág (Gypsophila paniculata), az apró termetű tavaszi ködvirág (Erophila verna), és a védett homoki nőszirom (Iris arenaria). A lődombok jellemző lepkefaja a védett nagy tűzlepke (Lycanena dispar). Tudod-e hogy... - Az "ördögszekér" terjedési stratégia a nyílt területek lágyszárú növényfajainak jellemzője? Az ilyen fajok testalkata gömbszerű, és elszáradva a szél görgetésével szórják el magvaikat. - A gyurgyalagot méhészmadárnak is nevezik, mert táplálékának jelentős részét hártyásszárnyúak (darazsak, méhek) adják?