Main Content
Az én elsőáldozásom
Már nagyon vártuk az elsőáldozást. Sokszor kérdezgettem, mikor leszek máér elsőáldozó, pedig én is ki tudtam volna számolni. Végül elérkezett a várva várt pillanat, május 24-én 8 órakor.
Előtte a hittanórákon sokat gyakoroltuk a bevonulást és az énekeket. Ezért sikerült teljesíteni hibátlanul mindent. Ennek is örültünk, mert már nagyon sokszor elpróbáltuk, hogy jó legyen, de valaki mindig elrontotta. Akkor újból, újból és újból csináltuk, ami már nagyon fárasztó volt, de csak az járt az eszembe, hogy Jézus a szívembe költözik és elsőáldozó leszek.
Amikor az ostya a számba került, nem tudtam elmondani mit érzek, mert a szívemben éreztem a boldogságot.
Az osztálytársaim az iskolában mesélték, hogy nagyon sok ajándékot kaptak és sok vendéget hívtak. Szerintem nem az a fontos, hogy mit kapsz ajándékba és hányan vannak a vendégek hanem az, hogy Jézus barátjává válsz. Jézus a szívedbe költözik és akkor örülsz igazán, ha nem az ajándékoknak örülsz, hanem JÉZUSNAK.
 Smit Rita |
|
 Az elsőáldozók csoportképe |
