Main Content
Mesetábor - csütörtök
A harmadik nap a táborban csütörtök volt. A reggeli ébresztő után gyors öltözködés és felkelés. A sorakozónál tudtuk meg, hogy aznap portyázni megyünk. Ennek mi nagyon megörültünk. Siettünk, hogy minél gyorsabban felkészüljünk rá.
Mikor mindenki elkészült, végre elindulhattunk. A táborban csak ketten maradtak. Klaudia és Tamara, akik az ebédet készítették nekünk.
Az úton nagyon meleg volt, ezért micit tettünk a fejünkre nehogy napszúrást kapjunk. Útközben beszélgettünk és énekeltünk. Amikor láttunk egy árnyékos helyet, megálltunk inni és pihenni egy kicsit. 5-10 perc pihenés után folytattuk az utat. Mindig kérdezgettük Krisztit, hogy mikor érünk már oda?
- Nemsokára odaérünk, csak legyetek türelemmel! - válaszolta mindig. Mi hittünk neki és mentünk tovább.
Egyszer csak megérkeztünk a Homokbányához. Kriszti megengedte, hogy bemenjünk a vízbe, amíg ketten elmentek reggeliért. Mi addig nagyon jót fürdöttünk. Észre sem vettük, milyen gyorsan elszaladt az idő. Egyszer csak azt halljuk, ki kell menni a vízből, hogy mire megyünk vissza a táborba, megszáradjunk. Mi kijöttünk a vízből és megtörölköztünk. Elkaptuk a reggelit és ehettünk végre. Mikor mindenki megette az adagját, kaptunk desszertet is, ami fagylalt volt. Annak mindenki nagyon megörült. Miután megettük, elindultunk vissza a táborba.
Indulás előtt még elmentünk vízért a Homokbánya túlsó partjára, és csak utána indultunk el. Mentünk, mendegéltünk, egy árnyékos helyen megálltunk pihenni és inni. A táborig az utat beszélgetve és énekelve tettük meg. Mire a táborba értünk már mindenki nagyon ki volt fáradva.
Megpihentünk és utána fürdés következett, majd a tábortűz, ahol minden őrsnek elő kellett adnia egy mesét. A fáradságtól már alig bírtuk nyitvatartani a szemünket. Alig vártuk a 10 órát, ami a takarodót jelentette. Zászlólevonás után lefeküdtünk és már aludtunk is mint a bunda.
Ez a nap nagyon emlékezetes maradt mindenki számára.
