Main Content
Tavaszi portya 2010 - Kirándulás Beához
Egy szép tavaszi napon portyázni indultunk. A kispiaci templomtól indultunk és gyalog mentünk. Első pihenőnket Liliéknél tartottuk, mert ott csatlakozott hozzánk Lili és Hilda. Az utunkat a főút mellett folytattuk, egymás után, mint a kislibák. Jó volt látni, hogy mindenkinek jó a kedve, nevetgél és senki sincs letörve.
Úgy félúton járhattunk, mikor a lábam nagyon elfáradt, azért nagy nehezen odaértünk Beáékhoz. Ott beszélgettünk egy kicsit, utána elmentünk fát gyűjteni a tűzhöz. Miután összegyűjtöttük és összetörtük a fát, a tüzet a Kőrös-folyó partján gyújtottuk meg. Betti és Niki maradtak táplálni a tüzet. Mi lányok visszamentünk a házhoz, hogy felszeleteljük a szalonnát és a kenyeret a szalonnasütéshez, a fiúk pedig elkészítették a botokat.
Mikor mindennel készen voltunk visszamentünk a tűzhöz és körbeültük. Mindenki megörült, hogy végre eszünk, de előtte elmondtuk az evés előtti imát és csak utána láttunk az evéshez.
Bea nagyon kedves volt, kaptunk tőle szörpöt, almát és házikészítésű kalácsot, ami nagyon finom volt. Mindenki úgy jól lakott, hogy alig bírtunk megmozdulni. Rövid pihenő után játszottunk egy kicsit. 2-3 játékra jutott idő, mert indulnunk kellett hazafelé, amihez persze senkinek nem volt kedve, mert nagyon jól éreztük ott magunkat. Összeszedtük a holminkat, eloltottuk a tüzet és elbúcsúztunk vendéglátóinktól, Beától és Karesztól.
Hazafelé utunk már a folyó menténk vezetett, mert az pont a templom mellett folyik el. Mikor elindultunk, borulni kezdett, de a Jó Isten megsegített minket és nem áztunk el. A hazafelé úton már mindenki nagyon fáradt és nyűgös volt. Attila, aki a legfiatalabb volt köztünk, szó nélkül gyalogolt, de voltak idősebb cserkészek, akik sokat panaszkodtak, hogy mennyire elfáradtak.
Visszatérve a templomhoz, közösen imádkoztunk, így adtunk hálát Istennek, hogy megsegített bennünket a nap folyamán, utána pedig leültünk pihenni, mert mindenki nagyon elfáradt. Pihenés után mindenki hazament. Jó volt az a nap!
Reggel 9 órakor indultunk a portyára és délután fél 5 felé érkeztünk vissza. Egynapi felszerelést kellett magunkkal vinni. Vizet töménytelen mennyiségben vittünk, de kellett is, mert a szalonna nagyon sós volt, mi meg csak ittunk és ittunk...
Nekem nagyon tetszett, máskor is csinálhatunk ilyen napot.
 Megérkezés után sorakozó, hogy megvan-e minkenki. |
 Mindenki egy képen. Ki is a legmagasabb? Naná, hogy Attila! |
 Mi is kell a szalonnasütéshez? Először fa... |
 ...azután a fát máglyába rakjuk... |
 ...amit meggyújtunk és így már tüzünk is van... |
 ...amin megsüthetjük a szalonnánkat. |
 Evés után nincs jobb, mint játszani a természetben. |
 A westernezés két győztese párbajozik egymással. |
 Hazaindulás előtt egy közös kép Beával. |
 Végül a búcsú szomorú pillanatai közvetkeztek. |
